Képeslap a Ciucaș-utcából

ahogy lélegzik, a beton magába szív, majd lépésenként visszaköp. ottfelejtett város, benne kutyák szeme, feléd nyújtott tenyér, vakság. haladsz, kopik a cipő, a lelkiismeret. a kanyar után már nem látszik a villamos, csak felhők a tömbházakra telepedve. itt égbe száll…













