Tegnap este néhány percig rózsaszínű volt az ég. Ez nagyon ritka, egy évben talán két-háromszor ilyen, és ha valaki egyáltalán, akkor talán Johann ezt tudja pontosan, minden este napnyugtakor ott ül a dombon, szemben a nappal. Ez télen délután, nyáron…
„Apámuram, gyönyörűm, válaszoljál egyenesben, mondj igent vagy nemet. Veszteglyek. Adj tanácsot. Segéts. Mióta kérlek és mióta ígéred… hagyjuk. Tunni kévánom, Istennek tetsző-e az életem. Beszélj. Nélkülem te se vónál apa, ne feledd.” (Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk) Az Ópia kétségtelenül…
szeretteinek harsonázik egy darab kő emberfejszerűvé formázása nem művészet a művészet nem témaföldolgozás a rózsák tejét gordonkahangon gurgulázni hazafias cselekedet bár már unom hogy zikkuratokat építek a véletlenkonzervekből és nem csókolnak ki pfz-csókokkal hát ez is egyfajta pultmagány ketyegő kékek…
Aki valós neurózisok ellen küzdene, ne történelmi-politikai fantazmagóriák, hanem a kapitalizmus termelte ödipális struktúrák ellen küzdjön.
Számomra egészen elképesztő az az optimizmus, amellyel sokan viszonyulnak a világ helyzetének alakulásához, különösen a globális felmelegedéshez.
Csak a késő este vásárló nyugdíjas asszonyok miatt, akik a legolcsóbb halkonzervekkel rakják tele a bevásárlókosarat és akiknek olyan a szemük, mintha délutánonként egy mocsárban áztatnák őket. Csak a kasszánál ülő 22 éves lány miatt, aki korán kibukott az iskolából…
Mi, székely és szórvány szituacionisták kettős állampolgári felelősségünkből adódóan aggodalmunkat fejezzük ki a magyarországi lázadások forradalmi céljainak bulvárkapitalista eltérítései miatt.
Az utóbbi időben többen, többféle műfajban és médiumon keresztül is tematizálták a húszas éveik végén – harmincas éveik elején járók problémáit. A 2013-as Szabó Benedek és a Galaxisok a kapuzárási pánik felől közelíti meg a már tini korból rég kinövő,…
A szép és a fenséges gyakran emlegetett fogalmai mellett a 18. századi brit esztétika megalkotott egy kevésbé ismert kategóriát is, a „festői” (picturesque) kategóriáját. A festőiségről szóló fejtegetéseken keresztül nyomon követhetjük, hogyan nőttek ki a korabeli prózai vagy költői tájleírásokból…
Azok, akik csupán normális életet akartak élni, kezdenek ráeszmélni, hogy amivel gond van, az a normalitás maga.
