Interjú Teller Katalinnal
Milyen cselekvési mozgástere lehet ma egy oktatónak, akár pedagógusként, akár az egyetem önszerveződésében vagy az általában vett az oktatáspolitikában?
Tillmann Ármin
Az ELTE Filozófia szakán végzett, korábban Heidelbergben és Bécsben folytatott filozófiai tanulmányokat. Számos képzőművészeti és kultúrkritikai írása jelent meg, filozófiai és kultúratudományos szakcikkeket fordított. Jelenleg a Café Bábel társszerkesztője.
Filozófia és barátság
A barátság a közelség kérdése, és nem egy meghatározott terepen zajlik, mint ahogy nem is közös hiten alapszik. Ehelyett a létezés legapróbb, legmegfoghatatlanabb érzékelését osztja meg.
Élet-forma
Az élet fragmentáltsága elválasztja az ember életét a politikától, amely következtében kiüresedik. Giorgo Agamben élet-forma fogalma újrakeretezi ezt a hasadást, és ezzel együtt felmutatja a lehetőségét is az élet szétszóródott részeinek egységesítésére.
Jegyzet a szellemtudományról és a műveltségről
Adorno az elszellemtelendés uralkodó tendenciáját kívánja feltárni, amelyet a tudomány modern pozíciója lehetetlenít el, s amellyel saját magát is korlátozza végül. Rövid esszéje azt járja körül, hogy mi a Bildung szerepe ebben a kilátástalan helyzetben.
„Nem az az eszményem, hogy az elméleti reflexió lehajoljon a magasból. Ennél kockázatosabbnak vélem a gondolkodást”
„Aki ellenáll, elkezd gondolkodni, megnyitja és formálhatja a világot. Ott, ahol valóság volt, lehetőség nyílik. Ez mindig veszélyes.” – Tillmann Ármin interjúja Losoncz Alpárral.
Mind nagyon szorongunk
Az The Institute for Precarious Consciousness csoport kiáltványa szerint a szorongás vált az új uralkodó érzéssé, amelynek meghatározó elemeit kívánja körüljárni a szöveg; megoldási javaslatában a közösségépítés formáira tesz ajánlatot.
Szerény hozzájárulás a realizmus témájához
Brecht rövid jegyzete egy különösen éles szemű cenzorral folytatott vitájukról számol be, amely az Üres has (Slatan Dudow, 1932) című filmjük kapcsán bontakozott ki.
Értékkritika – Kiáltvány a munka ellen II. rész
A munka uralma felszabdalja az ember szellemét és személyiségét. Csak tudatos, önreflexív tevékenséggel szüntethetjük meg ezt a kollektív skizofréniát.
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház[1] „Semminek nincs értelme, amit csinálok, ha ég a ház.” Még ha a ház lángokban is áll, ugyanúgy kell folytatni, mindent gondosan és pontosan csinálni, talán még inkább, mint azelőtt – még akkor is,…
Boris Buden: A posztkommunizmus gyermekei
A liberalizmus önkényesen kiterjesztett, ennélfogva sajátosan értelmezett univerzalizmusa szükségképpen magával vonja az el nem ismert, de legfőképpen a megtermelt javakból egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan részesülő milliók dilemmáját.[1] Marx óta tudjuk, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában garantált jogok eleve…
