Avatar photo

Dobrai Zsolt Levente

Giorgio Agamben: Mi a paradigma?

Előadásom[1] címe, „Mi a paradigma?” arra utal, hogy episztemológiai és metodológiai kérdésekről fogok beszélni. Bár én egyáltalán nem érzem magaménak az ilyen jellegű kérdéseket; nem tetszenek nekem ezek a problémák, mindig az volt az érzésem, hogy – Heidegger szavaival élve…

Öko-fogalomtár

A szemen az elkövetkező időszakban ökokritikai szövegsorozatot indítunk, amelynek célja az ember és környezete viszonyának és azoknak a folyamatoknak a jobb megértése, amelyek ezt a kölcsönhatást befolyásolják, szervezik, illetve a viszonyban megfogalmazódó különbségtételnek a kritikus megközelítése. A szövegsorozatot ezzel az…

Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl

A kapitalizmus gazdasága és a neki megfelelő központosított államforma azonban feloldja ezt az összetett társadalmi szerkezetet, és ez azzal jár, hogy a modern individualizációs folyamat olyan atomizáló folyamattá válik, amely éppen az individualitás számára nélkülözhetetlen szociális tartalmaktól fosztja meg az egyént.

Kritikai elemzések a tüntetésekről

Florin Poenaru szövege után a szemafor rovatban egy olyan szemlét publikálunk, amelyet a román nyelvű baloldali kritikai sajtó amnesztia- és kormányellenes tüntetésekkel kapcsolatos cikkeinek fordításaiból állítottunk össze. Ezzel a kezdeményezéssel próbálunk betekintést nyújtani a romániai politikai életbe és annak kritikai…

Giorgio Agamben: Mi a diszpozitívum?

Tehát azt mondanám, hogy a kapitalizmus e szélsőséges stádiumára, amelyben ma élünk pontosan az emberi élet egészét felölelő diszpozitívumok mérhetetlen felhalmozása jellemző. Amúgy ahhoz, hogy működőképes legyen, a diszpozitívumnak olyasvalamit kell magába foglalnia, ami az ember számára nélkülözhetetlen.

Állam- és posztszocializmus – posztkonferenciális összefoglaló

A közbeszédben gyakran találkozhatunk olyan megnevezésekkel, mint „a szocializmus” vagy „a kommunizmus idején”, amelyekkel a múlt század államszocialista rendszereit szoktuk/szokták illetni. Ezek a gyakori esetek arra világítanak rá, hogy ez a korszak sokak számára egy meghatározó, közös tapasztalat, amely jobbára…

A hatalom és a dicsőség

Először is: milyen jellegű cselekvés, milyen jellegű praxis az oikonomia, a gazdaság? Milyen egy kormányzati intézkedés belső szerkezete? Az isteni igazgatás (menedzsment) belső szerkezete? És miért lehetséges olyasmi, hogy az ember kormányzása?

Fredy Perlman: Tíz tétel az Egokraták elterjedéséről

Az Egokrata kezdetben ugyanolyan egyén, mint bárki más: néma és tehetetlen a közösség és kommunikáció nélküli társadalomban, ahol ő is a spektákulum áldozata, mely „a létező rend önmagáról szóló, végeérhetetlen beszéde, öntömjénező monológja, a hatalom önarcképe, egy olyan korban, amikor e hatalom totális uralma a létezés minden feltételére kiterjed.”