szénrajz
nem zár magánkamrába holmi ártatlan élvezet
vers
gesztus
ha meghalnál / felvennélek kabátnak
Képzelt halál képzelt testekkel
a hús lerázta évszázadok
alatt ráragasztott plakátfényű
kényszerzubbonyait,
melybe te csak a körmöd
kaparod véres csonkokra
tatrangon fridával
azt álmodod, hogy könyékig
egy dézsa tintában matatunk,
kipirulunk, élvezzük ahogy gőzöl
és a lábainkra öntjük
Urbán Bálint versei
a sivatag emlékezetréseiben
a halál rendhagyó igéit magolják
fogyatékos beduinok
Hajgomolyagok
Udvaroltatnak maguknak a nők.
Innen a fejben a fájás.
Hullt hajszálaikat
felgöngyölítve reggel
labdázni viszem.
