Ferencz Orsolya versei
A sötétről A neoncsövek és az óriási félhold alatt sajnáltam először, hogy nem vezetek. Nem nyelem el az utat, nem engedem közelebb a holdat sem. Izzó szempár futott körbe, és…
vers
Benke András versei
Mire elég Adtam volna én szívesen, de épp nem volt nálam, ahogy reggel sem, amikor víz kellett a kávéhoz. Megcsomósodik, ha nem elég meleg, az ember csak rágja a keserű…
Warsan Shire versei
Egyikük összetolja széttárt lábaimat. Úgy ülj, mint egy lány. Nadrágom lyukába dugom ujjam, bőröm felhevül a szégyentől.
Serestély Zalán versei
münchennel megszakad túl zöld shotgun-lövedékekkel álmodom megszórják egy irtás nyomait velük csak szeizmikus csend lomha por késve projektált lángnyelvek biometrikusabb légtérrel ami magától roppantja össze csakis az élősködőket és kompatibilisebb…
Láng Orsolya versei
Felnéztem az égre,/ ott is csak a kiömlött tej,/ egy légy kúszott/ egyenletes fehér csíkot húzva maga után.
Borda Réka versei
Borda Réka Hoax című, frissen megjelent kötete így kezdődik: „első lépésként lebontod a szeretteket”, és ugyanezzel a mozgással nemcsak részleteiben elemzi ki, de maga mögött is hagyja az emberi világot:…
Terék Anna: eső Szkopjéban
Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki…
Serestély Zalán: a San Martín-enigma
nem tudok hányni/ hogy úgy mondjam/ anatómiailag vagyok képtelen/ kisebb evolúciós baleset/ ami persze tautológia/ az evolúció végül is/ balesetek sora
Finn versfordítások
Nem viselsz ruhát többé, évekig, fényévekig. A legsúlyosabb/ fagyokban nyáj nélkül/ kuporogsz. A jégvirágok lassan/ csillogóvá varázsolják a héjad.
Vass Csaba versei
Vass Csaba (1995, Szászrégen) jelenleg Kolozsváron él, de néha hazalátogat szülőfalujába, Görgényüvegcsűrre. Három éve foglalkozik versírással és slam poetryvel. Inkább slammernek, mint költőnek tartja magát, de lehet, hogy igazából egyik…
