Az ellenhegemónia-építés kollektív, szervezett erőfeszítést igényel. A blokképítés, az intézményépítés, a szervezés és a szövetségkötés gyakorlatait. Praxisként felettébb lassú, fokozatos és munkaigényes: időben elnyújtott lázadás.
Sipos Balázs a szocialista realizmust mint állami esztétikai normarendet veti össze Lukács György marxista esztétikájával. Tanulmányát három részben közöljük.
Rancière szerint a fikcionalitás politikai tétje abban az eljárásmódban rejlik, ami fikcióvá teszi a fikciót, azaz az események azonosításának és az eseményeket egymással összekötő időkezelési metódus szerkezetének változásában.
Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.
„A válság és az összeomlás nem véletlen jelenségek és külső zavarok, hanem a dolgok igazi lényegéhez tartoznak, s ezek szolgáltatják az alapot, amelyen a fennálló társadalmi rendszer lényege megérthető.” Herbert Marcuse, Ész és forraadalom A világjárvány és a nyomában járó…
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház[1] „Semminek nincs értelme, amit csinálok, ha ég a ház.” Még ha a ház lángokban is áll, ugyanúgy kell folytatni, mindent gondosan és pontosan csinálni, talán még inkább, mint azelőtt – még akkor is,…
Székelynek lenni tehát [...] nem faji, etnikai, nemzetiségi vagy nemzeti hovatartozást jelentett, hanem társadalmi, politikai és törvényi-jogi státust.
KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig. Egy magyar trilógia című kiállításáról A Műhegyektől a politikai vallásig című trilógia-kiállítás dokumentációjának egyik darabja egy fénykép, amelyen a felcsúti Pancho Aréna látható. A pályát a széles látószögű kamera szinte teljes egészében befogja,…
Az Oliver Zahn által írt és rendezett, Sara Tamburini által előadott esszéperformansz a 2017-es Temesvári Eurorégiós Színházi Fesztiválon (TESZT) mutatkozott be. A szem(forgató) a performansz szövegét közli Székely Örs fordításában, a képek különböző előadásokon készültek.
ezek a szövegek valóban úgy születtek, mintha lenne beszélgetés Schein Gábor esszékötetének a „közösségi tudat alfabetikus rendszerében” (106) betöltött sajátos státusáról talán azt lehetne mondani, egymagában sem prototipikus irodalomtudósi, -kritikusi, sem prototipikus politológusi gyakorlat, eszközkészlet nem elégséges a szövegek megfelelő…
