regény

Mennyire lehet új, ami volt már?

„S most – vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…” Konsztantinosz Kavafisz: A barbárokra várva (Somlyó György fordítása) „Mint mostanában olyan gyakran, ostobán érzem magam, mint…

Elhagyni bunkert, barlangot

Sürgetett az idő. Délelőtt összegyűltek, meg kellett beszélni, hogy mi legyen. Ki megy, ki marad? A zajkereskedőnek, Ankitnak és Nirunak mindenképp mennie kellett. Sündör ki nem hagyta volna ezt a…

Elhagyni Ushgulit

Régóta ismerték egymást, egy időben jártak egyetemre, ahol ő a zajszakirányra ment, a csendnök pedig elhallgatásból és némaságból doktorizott.   A hetek alatt elnémított városba szinte berobbantak a zajok, viháncolva…

”Emlékezet nincs” (Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik)

Pillanatnyi örömök az évtizedes meghurcoltatás közepette; nagy elhallgatások és megállíthatatlan szóáradat: humán és nonhumán nézőpontok keveredése – ezekhez hasonló kettősségek uralják Selyem Zsuzsa 2016-os kötetét. Elsőre úgy tűnhet, a Moszkvában…

Vakfoltok (regényrészletek)

A Reduta étterem gipszstukkóival, régi korokat idéző berendezésével megmaradt a múlt emlékének. A hangulata azonban ugyanolyan személytelen, mint a vasbeton, fémüveg irodaházaké.

Homok az őrlőfogak közt (részletek)

Az ország törvényei szerint csak, akkor lehet valakit eltemetni, ha előtte egy olyan, aki ismerte, lehetőleg hozzátartozója, látta, s bizonyította, hogy az van a koporsóban, akit nem szeretne ott látni,…