nonhumán

Műanyag kerti székek reggel, délben és este

Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe Kollár-Klemencz László második novelláskötetét, A műanyag kerti székek életét. Kíváncsiságomat egyrészt a már előző kötetén is megjelent és itt ismét használt új természetírások alcím (vagy műfaji…

Kelet-Közép-Európa új bestiáriuma

Sokak számára ismerős a sztereotíp jelenetet, amiben két idős beszélget. Az egyik perceken át panaszkodik a  szűkös megélhetésről, főleg a betegségekről, nyomorról, a másik meg bólogat, a végén azzal reagál:…

”Emlékezet nincs” (Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik)

Pillanatnyi örömök az évtizedes meghurcoltatás közepette; nagy elhallgatások és megállíthatatlan szóáradat: humán és nonhumán nézőpontok keveredése – ezekhez hasonló kettősségek uralják Selyem Zsuzsa 2016-os kötetét. Elsőre úgy tűnhet, a Moszkvában…

Anyaállat, rókatárgy

egyik közös történetünk* Mészöly prózája egészében véve is az antropocentrikus világnézet kitágítása. Nádas Péter írta róla: „Nem gondolta, hogy csak az embernek és az állatoknak lenne lelke és lélegzete.” Lelke,…

Terike Haapoja: A másként valóság története

Az „állat”, amely szembekerül az „emberrel” vagy még inkább az „emberivel”, fikció; a dúvad, a mocskos ragadozó, amely pusztán ösztöneit követve éli életét, a túlszexualizált, irracionális lény nem létezik sehol a természetben. Csupán az emberiség kultúráin belül létezik, és mindannak a kivetüléseként jelenik meg, amit az ember önmagában utál. Valójában a nonhumán világot ugyanúgy és ugyanazzal az indokkal dehumanizáljuk, ahogyan az ember a saját fajtáját elnyomja.