líra

Závada Péter versei

LUNA A hegy leheletében forognak, könnyű panírban: újvilági keselyűk, viharmadár-alakúak. A vörösbegyekben a mágneses erővonalakat érzékelő szerv mint tébolyult riasztó jelez, tollmellényükön átsugárzik. És mi fönt, a tetőteraszon, a nagy…

Kukoricadalok

harmincegyedik ének a nappalikban divatmagazinokkal ölik egymást éheztetik a magazinokkal keltenek bűntudatot a divatmagazinokkal fojtanak meg elegánsan tartsd a csuklód és mondd hogy legyen jó a parfümöd buffaló bill felesége…

Fehér Renátó versei

Adriaport A tengert akarta látni legalább. Árapályt érezni lábszára pihéin. Nézni a horizonton sercegő naplementét, és nyári hajnalokat a mohakárpitú stégről, sose látott kikötőben, túl a paneltapéták örökkévalóságán. Unta az…

Ferencz Orsolya versei

A sötétről A neoncsövek és az óriási félhold alatt sajnáltam először, hogy nem vezetek. Nem nyelem el az utat, nem engedem közelebb a holdat sem. Izzó szempár futott körbe, és…

Terék Anna: eső Szkopjéban

Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki…

Vass Csaba versei

Vass Csaba (1995, Szászrégen) jelenleg Kolozsváron él, de néha hazalátogat szülőfalujába, Görgényüvegcsűrre. Három éve foglalkozik versírással és slam poetryvel. Inkább slammernek, mint költőnek tartja magát, de lehet, hogy igazából egyik…