Minden szem előtt? (Gervai András: Állami álomgyár)
„ A világ minden táján beleavatkoznak a film, a rádió, a televízió munkájába. Nem kell ezt durván csinálni, de mi is érvényesítsük ezt a gyakorlatot.” (Marosán György, államminiszter, 1959)…
Benke András
Benke András versei
Mire elég Adtam volna én szívesen, de épp nem volt nálam, ahogy reggel sem, amikor víz kellett a kávéhoz. Megcsomósodik, ha nem elég meleg, az ember csak rágja a keserű…
Hatalom és irodalom III.
Amit javaslunk, az program és poétika, álom és politika egyszerre: az új Holt-tengeri tekercsek.
Hatalom és irodalom II.
Nyolcan a halál ellen, másodszor. Irodalom, intézményesség és hatalom viszonyáról beszélget: Ugron Nóra, Adorjáni Panna, Kiss Ernő Csongor, Benke András, Székely Örs, Gondos Mária-Magdolna, Kulcsár Árpád, Borbély András.
Hatalom és irodalom I.
Nyolc szerző beszélget államhatalom és irodalom viszonyáról: Székely Örs, Benke András, Ugron Nóra, Kulcsár Árpád, Adorjáni Panna, Kiss Ernő Csongor, Gondos Mária-Magdolna, Borbély András.
Kié a kegyelem?
A film paraméterei: svájci rendezés, magyar forgatókönyv és szereplők (nem feltétlenül színészek), közös társadalmi probléma, alapos dokumentáció, dokumentumfilmes alapötlet. Innen pedig eljutunk Viktóriáig, egy józsefvárosi cigány családból származó lányig, aki egy adott ponton felszáll a svájci expresszre.
Történetek a mi utcánkból – 3. rész
Tar Sándor prózapoétikája a realizmuson túl A természetestől a természeti felé Az utca teljes mértékben kompakt és világszerű tere nem nélkülözi az egyetemes perspektívát sem. Tele van mágikus eseményekkel,…
Történetek a mi utcánkból – 2. rész
Tar Sándor prózapoétikája a realizmuson túl A megnyilatkozás lehetőségeiről Tar Sándor köteteiben mesteri módon használja a szabad függő beszédet. Egy olyasfajta beszédmódot alakított ki, ahol mondatai valósággal belelebegnek a…
Történetek a mi utcánkból – 1. rész
Tar Sándor prózapoétikája a realizmuson túl Tar Sándor prózapoétikájának, látásmódjának kivételességére már sokan ráismertek, reflektáltak is. Ami pedig ezeknek a reflexióknak egyfajta közös hangot ad, azt leginkább úgy lehetne…