André Ferenc versei
offshore szélturbinák és a csütörtök/ hatalmas szellemei./ ez halálba segít első próbálkozásra.
Kategória SZEMVEDÉJ
KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK
TovábbAndré Ferenc versei
„Semmit a világon nem” (Nádas Péter: Világló részletek)
A Világló részletek első olvasásra magával ragadja a befogadót. Családtörténet, korszakrajz, az íróvá válás prousti kalandja, mondatok elsodró folyama, az emlékezet működésének aprólékos feltérképezése, sorstörténet, sorsok története a nádasi életmű, annak saját bevallása szerint, gigászi záróköve. Megtörik, -botlik, -bicsaklik ugyanakkor…
Szakrális földrajz, álhír-történelem
KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig. Egy magyar trilógia című kiállításáról A Műhegyektől a politikai vallásig című trilógia-kiállítás dokumentációjának egyik darabja egy fénykép, amelyen a felcsúti Pancho Aréna látható. A pályát a széles látószögű kamera szinte teljes egészében befogja,…
101 oldalnyi végállomás (Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből)
Hogyan ölthet úgy testet egy város, hogy diónyi méretű daganat kel benne életre? Rögzíthető-e hajszálpontosan a rácson innen, kordonon túl, kint és bent közötti határvonal? Schein Gábor 2017-ben megjelent kötetének lírája fullasztó, vonatkozásában nem számíthatunk lehetséges mozgástérre: az Üdvözlet a…
Csehy Zoltán versei
Akár a költők, vagy a szeretők,// sosem volt metaforákká roncsoljuk a ringyó testet.
Kalapos Virág: Éjszaka van
Van egy alelnök, aki szerint a trió trió már nem létezik.
Létrát a családfa vonalaiból (Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája)
A regényhez csatolt családfa meglepően – szinte bántóan – letisztult és áttetsző modellt kínál azoknak a viszonyoknak a megértéséhez, amelyeket a több mint száz éven és négy generáción átívelő történet felölel. Azok a vékony, egyenes vonalak, amik a család tagjait…
Fehér Renátó versei
Adriaport A tengert akarta látni legalább. Árapályt érezni lábszára pihéin. Nézni a horizonton sercegő naplementét, és nyári hajnalokat a mohakárpitú stégről, sose látott kikötőben, túl a paneltapéták örökkévalóságán. Unta az uszodát, az erdőt, az űrversenyt: viselje a nevét világítótorony, ne…
Ferencz Orsolya versei
A sötétről A neoncsövek és az óriási félhold alatt sajnáltam először, hogy nem vezetek. Nem nyelem el az utat, nem engedem közelebb a holdat sem. Izzó szempár futott körbe, és beállt a fa mögé. Mindent felvert a sötét. Szárba szökkent,…
Benke András versei
Mire elég Adtam volna én szívesen, de épp nem volt nálam, ahogy reggel sem, amikor víz kellett a kávéhoz. Megcsomósodik, ha nem elég meleg, az ember csak rágja a keserű csomókat, nem tud feloldódni. Még az arcát is láthatnám egy…
