KRITIKA ÉS MŰVÉSZETEK
Tegnap este néhány percig rózsaszínű volt az ég. Ez nagyon ritka, egy évben talán két-háromszor ilyen, és ha valaki egyáltalán, akkor talán Johann ezt tudja pontosan, minden este napnyugtakor ott ül a dombon, szemben a nappal. Ez télen délután, nyáron…
„Apámuram, gyönyörűm, válaszoljál egyenesben, mondj igent vagy nemet. Veszteglyek. Adj tanácsot. Segéts. Mióta kérlek és mióta ígéred… hagyjuk. Tunni kévánom, Istennek tetsző-e az életem. Beszélj. Nélkülem te se vónál apa, ne feledd.” (Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk) Az Ópia kétségtelenül…
szeretteinek harsonázik egy darab kő emberfejszerűvé formázása nem művészet a művészet nem témaföldolgozás a rózsák tejét gordonkahangon gurgulázni hazafias cselekedet bár már unom hogy zikkuratokat építek a véletlenkonzervekből és nem csókolnak ki pfz-csókokkal hát ez is egyfajta pultmagány ketyegő kékek…
Aki valós neurózisok ellen küzdene, ne történelmi-politikai fantazmagóriák, hanem a kapitalizmus termelte ödipális struktúrák ellen küzdjön.
Csak a késő este vásárló nyugdíjas asszonyok miatt, akik a legolcsóbb halkonzervekkel rakják tele a bevásárlókosarat és akiknek olyan a szemük, mintha délutánonként egy mocsárban áztatnák őket. Csak a kasszánál ülő 22 éves lány miatt, aki korán kibukott az iskolából…
Az utóbbi időben többen, többféle műfajban és médiumon keresztül is tematizálták a húszas éveik végén – harmincas éveik elején járók problémáit. A 2013-as Szabó Benedek és a Galaxisok a kapuzárási pánik felől közelíti meg a már tini korból rég kinövő,…
Ha a kérdésben nincs szenvedély, a feleletnek sem lesz érvénye. (Edmond Jabès) Add föl! Add föl! (Franz Kafka) Ha a kérdés okostojás, a válaszban se lesz öröm. (mi?) Ezt a szöveget a BBTE BTK Magyar nyelv és irodalom mesteri programjának…
Olyan sokat akar ez a könyv. Akár dicséretes is lehetne, hogy egyszerre akarja megmutatni az értelmiség, a családok, a szexualitás, az ezredforduló, a posztkommunizmus, Közép-Kelet Európa, a szegények, a nacionalisták, a szélsőjobboldaliak, az elhanyagolt művészek, az írók, a kutatók, a…
„Csak a hallgatás egyforma.” – olvashatjuk a rózsanemesítő, Décsi Vilmos megállapítását az Omerta második könyvében. A regény viszont nagyon pontosan mutat rá a hallgatás különbözőségére: négy teljesen eltérő hallgatásnak enged teret. A hallgatás, elhallgatás, elhallgattatás fogalomköréhez társítható egy külső hatalom…
Az alább következő két vers a 2016-ban megjelent All dies hier, Majestät, ist deins – Lyrik im Anthropozän [Ez itt mind, Felség, a tied – Líra az antropocén korban] című antológiából származik. Az All dies hier… a német nyelvű líra legfrissebb válogatása, amelyből képet kaphatunk…
