Izsó Zita versei
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,/ mintha mindenki tartozna valakihez.
S a ne tapsolj hazám, az hol marad? – a politikai közösség színházi reprezentációja (3. rész)
Hogy lépjen túl a színház azon, hogy válasza ne intézményesítsen, ne törje közönségét „jó” meg „rossz” drezdaiakra? Mennyiben értheti, értetheti meg a színház a Pegidát választó emberek félelmeit, választását, ha nem is ért egyet ezekkel?
A perifériától önmagunkig
Annak ellenére, hogy a Billie komoly társadalmi problémákat vet fel, egyáltalán nem tudja mélységükben megmutatni őket, s összességében véve a közhelyességet sem sikerül elkerülnie.
Otthonállat
Nehéz ez a kép. Hosszú. Vaskampó női nemi szervvel, alulnézetből. Fázom.
Boris Groys: Művészet és pénz
Egy olyan korban élünk, amelyben az elit ízlés és a tömegízlés egybeesik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy jelen pillanatban jelentős vagyon csak tömegvonzerővel rendelkező termékek eladásával szerezhető.
Élet és írás
Márton–Simon Anna: A Zárványok regényírós regény. Főhőse (?), vagy legalábbis narrátora, Irén maga is ír, a szöveg egyik fejezete (Virágpor a gépezetben) pedig olvasható akár ennek az elkészült regénynek a részeként is. De nem csak ebben az értelemben tematizálódik írás és…
Serestély Zalán és Visky Zsolt versei
szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik
Híradás a peremvidékről
Hajdu Szabolcs: Délibáb – Tar Sándor: Ház a térkép szélén a térkép szélén Hajdu Szabolcs Délibáb című 2014-es rendezésének előbb a komoly finanszírozási problémákkal és a hosszas várakozással kellett megküzdenie, később pedig a filmes kritikusok kíméletlen közegével. Hajdu filmjét ugyanis…
Haza és szerszámosláda
Végel László regénye tulajdonképpen mindössze néhány személy sorsának furcsa, eleinte kibogozhatatlan összefonódása, olyan életeké, amelyek a különböző politikai ideológiák és a háborúk miatt keresztezték egymást.
Képeslap a Ciucaș-utcából
ahogy lélegzik, a beton magába szív, majd lépésenként visszaköp. ottfelejtett város, benne kutyák szeme, feléd nyújtott tenyér, vakság. haladsz, kopik a cipő, a lelkiismeret. a kanyar után már nem látszik a villamos, csak felhők a tömbházakra telepedve. itt égbe száll…
