
valami bennetek rekedt
azzal a haraggal törött szét ujjaid között/ amivel anyád verte földhöz az első poharat/ az első úgy itt hagylak után
azzal a haraggal törött szét ujjaid között/ amivel anyád verte földhöz az első poharat/ az első úgy itt hagylak után
Mintha az emberölésre való „kaphatóság” egy csapásra felszámolná, jegelné az állathoz, egyáltalán a lénytársakhoz fűződő viszony kérdését.
Szépen lassan szivárog be mindennapjainkba az eddig elfojtott szubkultúra: onnan kezdve, hogy Amerika egyik leghíresebb sorozatának főszereplője egy meleg pár, akik örökbefogadott ázsiai kislányt nevelnek a legnagyobb szeretetben, azon keresztül, hogy Bécs utcáinak jelzőlámpáin egymás kezét fogó két női/két férfi alak és közöttük egy szív jele vált pirosról zöldre, egészen odáig, hogy Budapesten a Magvető Kiadó által megjelenhetett Nádasdy Ádám történeteinek gyűjteménye.
Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,/ mintha mindenki tartozna valakihez.
Hogy lépjen túl a színház azon, hogy válasza ne intézményesítsen, ne törje közönségét „jó” meg „rossz” drezdaiakra? Mennyiben értheti, értetheti meg a színház a Pegidát választó emberek félelmeit, választását, ha nem is ért egyet ezekkel?
Annak ellenére, hogy a Billie komoly társadalmi problémákat vet fel, egyáltalán nem tudja mélységükben megmutatni őket, s összességében véve a közhelyességet sem sikerül elkerülnie.
Nehéz ez a kép. Hosszú. Vaskampó női nemi szervvel, alulnézetből. Fázom.
Egy olyan korban élünk, amelyben az elit ízlés és a tömegízlés egybeesik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy jelen pillanatban jelentős vagyon csak tömegvonzerővel rendelkező termékek eladásával szerezhető.
Márton–Simon Anna: A Zárványok regényírós regény. Főhőse (?), vagy legalábbis narrátora, Irén maga…
szövődik szép csendben a családi minta,/ a családi mintha, hogy mintha mi se lenne/ átláthatóbb mint a család, s minden, ami benne/ működik, mállik, virágzik, vásik,/ mindenkinek világos, hogy kicsoda a másik