Prózavázlat
a kidobott kölyökmacska az út szélén,/ esélyt kapott az életre miattam/ és én megöltem őt
Belépni egy nyelvbe
Kinyitom a könyvet: már a lapok színe, az illusztrációk elmosódottan-karcosan patinás színvilága jelzi, hogy valahol máshol vagyok, mint addig. Hogy pontosan hol, az a könyv végéig sem fog kiderülni, és ez jó. Az ismerős és az ismeretlen egy jól-össze-nem-illő változatában: ennyi, ami első nekifutásra elmondható róla.
Kalitka
Először a tollakat tépkedte ki a párnából, csavargatta, szagolgatta és az ujjai közt morzsolgatta a fehér pihéket. Új párnát hoztak, lefogták és tűkkel csipkedték karjait, etették-itatták és a szájukkal teliremegték a levegőt, azt akarták, hogy válaszoljon, de ő ezt nem, nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy újra hangokat adjon ki...
Közeli felvételek a Pokolhegyről
Ezért fontos, hogy lépéseket tegyünk a személy irányába, és ne ezek a sémák alapján ítéljünk felette, hogy ismerjük fel benne azt, ami nem tipikus. Szále László is erre tett kísérletet: közel kerülni a Pokolhegyhez, megismerni az ottani lakosokat és problémáikat.
Megázni
Két magas fal között, szakadó esőben,/ az egészen csak röhögni lehet.
A báb, melynek neve teológia
Manapság, amikor a történelmi-materialista elemzés visszahúzódóban van, még annak ellenére is, hogy eddig is csupán rejtek alatt gyakorolták, ritkán nevezték nevén, és miközben a dekonstrukció messianisztikus fordulata új erőre kap a „posztszekuláris” leple alatt, eljött az ideje, hogy visszájára fordítsuk…
Richard Grigg: Immanens Lét-ezés: Mary Daly és a radikális feminista teológia
"A radikális feminizmus szerinte nem csak a szexizmust, de a rasszizmust, az életkor szerinti diszkriminációt és egy rakás más elnyomó erőt is képes magyarázni. És képes létrehozni azt a tágas, átfogó spirituális víziót is, melyet az előbbiekben vizsgáltunk."
Költészeti gyakorlatok
Szedjük fel egyenként a lehulló leveleket. Rajzoljunk egy fát. Ragasszuk fel őket az ágaira. Vigyázzunk, hogy mindegyik levél a szomszédja mellé, a saját ágára kerüljön.
Csodára várva
Petru Cimpoeşu regényében személyes történetek elmondására vállalkozik. A bákói nyolcemeletes panelház lakói a decemberi forradalom után nyolc évvel még mindig nem tudnak továbblépni. Megrekedtek valahol a nyelvben tükröződő hazugságok és a hirtelen jött állítólagos szabadság között.
Közösségkeresésben
Klasszikusokról is feledjük, hogy a maguk korában élesen, bulvárosan aktuálisak voltak. Amit a késői befogadó távoli tisztelettel olvas és szövegmagyarázó jegyzetekkel szelídít meg – politikai meccsekről, diplomáciai cselgáncsfogásokról, a társadalmi életről –, arra a keletkezés korában ráismertek. Annak közelmúltat magyarázó,…
