Terék Anna: eső Szkopjéban

Terék Anna (1984, Topolya, Vajdaság) azt szeretné elérni, hogy a fájdalom kijöjjön az emberekből. Akár mint költő, drámaíró, akár mint pszichológus. Szerinte nincs rosszabb, mint látni, „mennyi életet szorít ki az emberből a beléje mártott fájdalom; minden, emberbe merített fájdalom…

Vakfoltok (regényrészletek)

A Reduta étterem gipszstukkóival, régi korokat idéző berendezésével megmaradt a múlt emlékének. A hangulata azonban ugyanolyan személytelen, mint a vasbeton, fémüveg irodaházaké.

Harminc év asylum

Asylum meum aeternitas (Az örökkévalóság az én nyugalmam) Egy harminc esztendeje meghalt és aztán hirtelen visszatért irodalmár elég könnyen kiismerné magát a mai irodalmi életben. Sok új kiadót, sok új szerzőt, sok új folyóiratot találna a felújított Írók boltja polcain…

Terike Haapoja: A másként valóság története

Az „állat”, amely szembekerül az „emberrel” vagy még inkább az „emberivel”, fikció; a dúvad, a mocskos ragadozó, amely pusztán ösztöneit követve éli életét, a túlszexualizált, irracionális lény nem létezik sehol a természetben. Csupán az emberiség kultúráin belül létezik, és mindannak a kivetüléseként jelenik meg, amit az ember önmagában utál. Valójában a nonhumán világot ugyanúgy és ugyanazzal az indokkal dehumanizáljuk, ahogyan az ember a saját fajtáját elnyomja.

A vereség és a vétek

Ha több ember szereti egymást, ha pl. a szülők és gyerekek viszonya a „két apa, egy anya” típusú elrendezésben, a „mind a két mamám elutazott”, az „apám szerelmes a nővéredbe, tudtad?” helyzetekben nem írható le egyszerűen – akkor HOL FOGTOK LAKNI?