
Filozófia és barátság
A barátság a közelség kérdése, és nem egy meghatározott terepen zajlik, mint ahogy nem is közös hiten alapszik. Ehelyett a létezés legapróbb, legmegfoghatatlanabb érzékelését osztja meg.
A barátság a közelség kérdése, és nem egy meghatározott terepen zajlik, mint ahogy nem is közös hiten alapszik. Ehelyett a létezés legapróbb, legmegfoghatatlanabb érzékelését osztja meg.
Az élet fragmentáltsága elválasztja az ember életét a politikától, amely következtében kiüresedik. Giorgo Agamben élet-forma fogalma újrakeretezi ezt a hasadást, és ezzel együtt felmutatja a lehetőségét is az élet szétszóródott részeinek egységesítésére.
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház[1] „Semminek nincs értelme, amit csinálok, ha ég a ház.” Még ha a ház lángokban is áll, ugyanúgy kell folytatni, mindent gondosan és pontosan csinálni, talán még inkább, mint azelőtt – még akkor is,…
A 19. század végére a nyugati polgárság végleg elvesztette a gesztusait. 1886-ban Gilles de la Tourette, „a párizsi közkórházak és a Salpȇtrière egykori orvosa”, Delahaye-jel és Lecroisnier-vel közösen megjelentette Études cliniques et psychologiques sur la marche („Klinikai és pszichológiai vizsgálódások…
„Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál, ezért várjuk inkább mi őt – mindenütt. A szabadságára készül fel, aki felkészül a halálra. Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. Ha szembe mersz nézni a halállal, leráztál minden kényszert,…
A muzulmán nem csupán az élet és a halál határát jelezi, hanem sokkal inkább az ember és a nem-ember közötti küszöböt.
Hurbinek nem tud tanúságot tenni, mivel nincs nyelve... És mégis, ő „tanúskodik a szavaim által” (Levi).
Előadásom[1] címe, „Mi a paradigma?” arra utal, hogy episztemológiai és metodológiai kérdésekről fogok beszélni. Bár én egyáltalán nem érzem magaménak az ilyen jellegű kérdéseket; nem tetszenek nekem ezek a problémák, mindig az volt az érzésem, hogy – Heidegger szavaival élve…
„szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé” (1 Kor 4, 13).
Tehát azt mondanám, hogy a kapitalizmus e szélsőséges stádiumára, amelyben ma élünk pontosan az emberi élet egészét felölelő diszpozitívumok mérhetetlen felhalmozása jellemző. Amúgy ahhoz, hogy működőképes legyen, a diszpozitívumnak olyasvalamit kell magába foglalnia, ami az ember számára nélkülözhetetlen.