Molnár Bea versei

evidenciák

a járdaszegély vagy, ahonnan lelépve
fogak koccannak, vagy ahová
csigák másznak fel esős délutánok után.
döglött macskakölyök vagy a sínek között,
a legyintés gesztusa, hogy úgyis
éhen haltál volna velem.
egy későn felfedezett betegség vagy,
a beletörődés sóhaja utáni
újabb lélegzetvétel.
tartalom nélküli íráskép vagy,
ritmikusan ismétlődő mozdulat
fehér lapokon.
egy közönség vastapsa vagy,
hallani lehet, ahogyan széthullsz,
újabb meghajlássá alakulva.
akaratok összessége vagy,
a döntések közötti rés.

empátia

ismeretlen állatok tapadnak a falra
szemük becsukva, lassan lélegeznek
ha nem nézek oda, annyira közel jönnek,
mintha életük része lennék.
ilyenek ezek az állatok,
ha megmozdulnak, egy repedéssel több lesz
s végül rám esnek a vakolattal együtt.
mit kezdjek velük, ismeretlen állatok
vakolatból rakják össze magukat újra meg újra
hiába meszelek minden pénteken
új színnel és anyaggal dolgozom,
mégsem tűnnek el, mit kezdjek velük
lassan szaguk is lesz, ismeretlen állatok
én is olyan szagú leszek, de nem akarok
nem jön le vízzel, vastag ruhákat veszek magamra
hangosan beszélek, ugyanazt mondom mindig
ettől talán hihetőbb,
megértik az állatok
belemeszelem magam is a falba,
legyünk ismeretlen állatok.