Címke vers

egy strucctenyésztő nyara

  Albert Camus-nek és Németh Gábornak a francia orvostanhallgató az aznapi híreket böngészte mellettem, míg a sofőr hangosan hallgatta a zenét néha átkiabált valami választ a mellette ülő lánynak honnan van ilyen jó kocsija, kérdezte váratlanul a francia talán a…

Továbbegy strucctenyésztő nyara

Fridl Viktória versei

  a falak színe olyan lehetett mint a narancssárga szövegkiemelőfilcé mint a kék szövegkiemelőfilcé gyümölcstenger tengergyümölcs a kötélen száradó háromszor három négyzetméter lepedő nagyon fehér pamut és kemény egyszerre meleg és hideg miután megszárad és tiszta szaga van a széltől…

TovábbFridl Viktória versei

urak minden kontingencián

„De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni: de, hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.” (Platón: Szókratész védőbeszéde)   nincs hova földbeszállni nincs föld nincs halál a politikai…

Továbburak minden kontingencián

Závada Péter versei

LUNA A hegy leheletében forognak, könnyű panírban: újvilági keselyűk, viharmadár-alakúak. A vörösbegyekben a mágneses erővonalakat érzékelő szerv mint tébolyult riasztó jelez, tollmellényükön átsugárzik. És mi fönt, a tetőteraszon, a nagy neonfelirat betűinek takarásában, melyek éppoly értelmetlenek visszafelé, mint amilyen sokat…

TovábbZávada Péter versei

Tímár Benjamin versei

A Baktérítőtől Amíg nem jut eszembe más a szemek nedvességtartalmáról, elmesélem, hogy a Húsvét-szigeten álló szobroknak örökre az óceánt kell nézniük. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a pislogás nélküli szemeket, és a hullámokat valamikor egymásnak teremtették. Sírni akkor kezdesz, amikor kijelentem, hogy a…

TovábbTímár Benjamin versei

Kukoricadalok

harmincegyedik ének a nappalikban divatmagazinokkal ölik egymást éheztetik a magazinokkal keltenek bűntudatot a divatmagazinokkal fojtanak meg elegánsan tartsd a csuklód és mondd hogy legyen jó a parfümöd buffaló bill felesége is így etette a pincében a kislányokat a divatmagazinok páros…

TovábbKukoricadalok

Fehér Renátó versei

Adriaport A tengert akarta látni legalább. Árapályt érezni lábszára pihéin. Nézni a horizonton sercegő naplementét, és nyári hajnalokat a mohakárpitú stégről, sose látott kikötőben, túl a paneltapéták örökkévalóságán. Unta az uszodát, az erdőt, az űrversenyt: viselje a nevét világítótorony, ne…

TovábbFehér Renátó versei