Fridl Viktória versei
a falak színe olyan lehetett mint a narancssárga szövegkiemelőfilcé mint a kék szövegkiemelőfilcé gyümölcstenger tengergyümölcs a kötélen száradó háromszor három négyzetméter lepedő nagyon fehér pamut és kemény egyszerre meleg…
vers
urak minden kontingencián
„De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni: de, hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.” (Platón: Szókratész védőbeszéde)…
Závada Péter versei
LUNA A hegy leheletében forognak, könnyű panírban: újvilági keselyűk, viharmadár-alakúak. A vörösbegyekben a mágneses erővonalakat érzékelő szerv mint tébolyult riasztó jelez, tollmellényükön átsugárzik. És mi fönt, a tetőteraszon, a nagy…
Tímár Benjamin versei
A Baktérítőtől Amíg nem jut eszembe más a szemek nedvességtartalmáról, elmesélem, hogy a Húsvét-szigeten álló szobroknak örökre az óceánt kell nézniük. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a pislogás nélküli szemeket, és a hullámokat…
Kukoricadalok
harmincegyedik ének a nappalikban divatmagazinokkal ölik egymást éheztetik a magazinokkal keltenek bűntudatot a divatmagazinokkal fojtanak meg elegánsan tartsd a csuklód és mondd hogy legyen jó a parfümöd buffaló bill felesége…
André Ferenc versei
offshore szélturbinák és a csütörtök/ hatalmas szellemei./ ez halálba segít első próbálkozásra.
Csehy Zoltán versei
Akár a költők, vagy a szeretők,// sosem volt metaforákká roncsoljuk a ringyó testet.
Kalapos Virág: Éjszaka van
Van egy alelnök, aki szerint a trió trió már nem létezik.
Fehér Renátó versei
Adriaport A tengert akarta látni legalább. Árapályt érezni lábszára pihéin. Nézni a horizonton sercegő naplementét, és nyári hajnalokat a mohakárpitú stégről, sose látott kikötőben, túl a paneltapéták örökkévalóságán. Unta az…
Ferencz Orsolya versei
A sötétről A neoncsövek és az óriási félhold alatt sajnáltam először, hogy nem vezetek. Nem nyelem el az utat, nem engedem közelebb a holdat sem. Izzó szempár futott körbe, és…
