Címke Slavoj Zizek

Forradalom és tradíció Debord-nál

Guy Debord 1963-as cikkében az alábbi meghatározását adja a szituacionista mozgalomnak: „A szituacionista mozgalom egyszerre tekinti magát művészeti avantgárdnak, a mindennapi élet szabad megalkotására irányuló kísérleti vizsgálódásnak, végül hozzájárulásnak egy új forradalmi ellenállásmód elméleti és gyakorlati kidolgozásához.”[1] A Szituacionista Internacionálé…

TovábbForradalom és tradíció Debord-nál

Pánik helyett

Noha a járvány valóságos, azt mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a válság többnyire nem orvostani (bár az influenzánál súlyosabb a betegség). A válság sokkal inkább társadalmi: az egészségügyi ellátórendszer drasztikus túlterhelődése, az amúgy is rossz egészségügyi állapotban lévő társadalmi rétegek elszigetelődése és az átlagosnál kiszolgáltatottabbá válása, a termelés egyes szektorainak vagy a kereskedelmi forgalomnak a leállása, a gazdasági rendszer válsága, stb.

TovábbPánik helyett

Zűr a kritikában

avagy amikor célt téveszt a társadalmi ellenszegülés Slavoj Žižek frissen magyarra fordított könyve, a „Zűr a Paradicsomban: a történelem végétől a kapitalizmus végéig” számomra egy nehezen megkerülhető paradoxont jelent. Egyrészt roppant jó, hogy fordításra került, másrészt pedig meg tudom érteni,…

TovábbZűr a kritikában

Baloldal és krisztológia

A szakadék egyik oldalán a bukott történelem kérlelhetetlen és tagadhatatlan affirmálása: a fejlett kapitalizmus rendszere teljes, az elidegenedés korlátlan, a kizsákmányolás megfékezhetetlen, a kiteljesedett emberi élet lehetősége, az igazságosság, a jóság távoliak, elérhetetlenek. A másik oldalon a remény, hogy rejtve és szolgai formában a jóság munkálkodik, hogy a jóság történelmi valóságával egyidejűvé válhatunk a követésben, és hogy e jóság, e mindannyiunk számára elérhető és kötelező jóság lesz az, amely a forradalom pillanatában győzelemre jut.

TovábbBaloldal és krisztológia