Online filmbemutató: We fly, we crawl, we swim
Január 15-én online mutatják be a just wondering kollektíva klímaigazságosságról szóló rövidfilmjét.
Címke nonhumán
TovábbOnline filmbemutató: We fly, we crawl, we swim
Ugron Nóra: Széljegyzetek a szarvas nevéhez
A szarvas kísérteties mozdulatlansága, amikor a szemembe néz, és észrevesz, én ijedtemben csak megremegek a másik szoborrá dermedt feszült éberségén.
Műanyag kerti székek reggel, délben és este
Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe Kollár-Klemencz László második novelláskötetét, A műanyag kerti székek életét. Kíváncsiságomat egyrészt a már előző kötetén is megjelent és itt ismét használt új természetírások alcím (vagy műfaji megjelölés?), másrészt pedig maga a kötet címe, és a köréje…
Kelet-Közép-Európa új bestiáriuma
Sokak számára ismerős a sztereotíp jelenetet, amiben két idős beszélget. Az egyik perceken át panaszkodik a szűkös megélhetésről, főleg a betegségekről, nyomorról, a másik meg bólogat, a végén azzal reagál: „Na, de a fő, hogy egészség legyen!” Papp-Zakor Ilka új…
”Emlékezet nincs” (Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik)
Pillanatnyi örömök az évtizedes meghurcoltatás közepette; nagy elhallgatások és megállíthatatlan szóáradat: humán és nonhumán nézőpontok keveredése – ezekhez hasonló kettősségek uralják Selyem Zsuzsa 2016-os kötetét. Elsőre úgy tűnhet, a Moszkvában esik tizenegy fejezetében a Beczásy-család történetét eleveníti fel; az események…
Anyaállat, rókatárgy
egyik közös történetünk* Mészöly prózája egészében véve is az antropocentrikus világnézet kitágítása. Nádas Péter írta róla: „Nem gondolta, hogy csak az embernek és az állatoknak lenne lelke és lélegzete.” Lelke, lélegzete, ritmusa, élete, valósága – pontatlan szavak a realitásra, amely…
Terike Haapoja: A másként valóság története
Az „állat”, amely szembekerül az „emberrel” vagy még inkább az „emberivel”, fikció; a dúvad, a mocskos ragadozó, amely pusztán ösztöneit követve éli életét, a túlszexualizált, irracionális lény nem létezik sehol a természetben. Csupán az emberiség kultúráin belül létezik, és mindannak a kivetüléseként jelenik meg, amit az ember önmagában utál. Valójában a nonhumán világot ugyanúgy és ugyanazzal az indokkal dehumanizáljuk, ahogyan az ember a saját fajtáját elnyomja.
