Móra Menta: Fragmentáció
A másik országban, ahol gondolatban élek, nem mozdulnak ki az emberek, csak álmukban találkoznak azokkal, akiket szeretnek, és ők diktálják az álom szereplőinek viselkedését.
Címke kortárs próza
TovábbMóra Menta: Fragmentáció
Szalma Krisztina: záporfüggöny, zuhatag – fut a felhő, süt a nap
Anyu tanított meg rajzolni mindent is, de a traktort, azt apu mutatta meg, hogyan kell. A fogalmazás házimat is erről írtam. Odavittem hozzá. – Megnézed? Csak pislogott. – Hogy jól van-e. – Jól van, jól. – De nézd meg. –…
Czigány Domonkos: Az ő kertjében
Sokat dohányzott azon a nyáron. Végre erkélyes albérletbe költözött, a balkon átmelegedett csempéin ült délutánonként, vagy a korlátra támaszkodva nézte a vonatokat reggel és délelőtt, ha felkelt olyankor. A lakás összes ablaka az állomásra nyílt, de nem zavarta, éjjelente legföljebb…
Szirmai Panni: Anyacsavar, Miron-Vilidár Vivien fotói
Eleinte észre se lehetett venni, annyira apró volt. Szabad szemmel alig látható, mint egy korai embrió. Amikor tüsszentéskor másodszorra érzett valami keményet az arca elé kapott tenyerében, megijedt. Ezüstös gyöngynek tűnt, érthetetlen, hogy került az orrába. Kirázta a hideg, amikor…
Móra Menta: Bontási munkálatok
Középiskolában csak azért jártam le az udvarra a focimeccseket nézni, mert a szomszéd ház már düledezett, én meg látni akartam, amikor leomlik. Féltem, hogy ha nem vagyok lent eleget, lemaradok róla. Mikor a tanárok kérdeztek tőlem valamit, és én nem…
Papp-Zakor Ilka: Majd, ha fagy (regényrészlet)
Drága Anita! Vegyél mély levegőt: a világutazód maholnap útra kel: ez alkalommal hazakészül, és hidd el, ez élete eddigi legtürelmetlenebbül várt kalandja. Mielőtt még elárasztanál a Tőled megszokott kérdésekkel, melyek aggodalmas hangvételét természetesen nagyra értékelem, de melyek – főként az…
Szirmai Panni: Tréning
Kapaszkodunk az úszógumiba. Ha sikerül abbahagyni a kapálózást és fennmaradni a vízen, az már eredmény. A lassú, mély levegővétel megnyugtatja az idegeket és tágítja a tüdőt. Mindannyian eltérő környezetből érkeztünk, de ugyanazért vagyunk itt. Van, akit a családja fizettet be,…
Tamás Kincső: Albi káposztája
Kovácsné, született Hausenbach Rozália (1942-ben, egy tehetős szász leány és egy román katonaszökevény rövid szerelméből), emlékei szerint mindig utálta a férjét. Kovács Albert – Albi, ahogy a kocsmai cimborák szólították, amikor megörültek neki – nemigen törődött Kovácsné érzéseivel. A morgást,…
Czigány Domonkos: A gyárajtó
Közepes léptekkel haladt. Lépései hosszát tevékenységéhez igazította most is: kavicsot rugdalt. Ez a legmegfelelőbb taktika, könnyen tudott rövidíteni, ha kellett, vagy éppen nyújtani lépésein, hogy úgy jöjjön ki, hogy baljával – a gyengébbik lábával, ahogy korábban az edzéseken nevezték: a…
Tamás Kincső egyperces novellái
Az igazgató Esős volt a június, de szombatra kisütött a nap, aki tehette, kirándulni ment a családdal, vagy legalább kisétált a kéthetente megszervezett kézműves vásárba. A vásárosok belakták a frissen lekövezett sétálóutcát és a városka központi terét. Egyik sarkon a…
