Aleksandr Shutenkov’s essay explores the cultural meanings and implications of human-machine interaction, taking the musical genre of vaporwave as its starting point. He argues that modern man is stuck on the threshold of a radical existential change, supported by a number of nostalgic aesthetic trends, maintaining the status quo of digital capitalism. The totalisation of the hauntological paradigm is explored, among other things, through the notions of the technological unconscious and liminal spaces.
Aleksandr Shutenkov esszéje a vaporwave zenei műfajából kiindulva vizsgálja az ember-gép interakció kulturális jelentéseit és következményeit. Okfejtésében amellett érvel, hogy a modern ember megrekedt egy radikális egzisztenciális változás küszöbén, amelyet számos nosztalgikus esztétikai irányzat támogat, fenntartva a digitális kapitalizmus status quóját. A hantológiai paradigma totalitássá válását többek között a technológiai tudattalan és a liminális terek fogalmain keresztül vizsgálja.
Babos Anna kritikája Szimler Bálint „Fekete pont” (2024) című filmjéről.
Umberto Eco 1984-es (angol nyelvű) előadásában azzal foglalkozik, hogy mi teszi kultfilmmé a Casablanca (1942) című filmet. Valamint az elemzés apropóján, hogy mi is az, amit kultfilmnek nevezünk.
Csönge Tamás esszéje a 80-as és 90-es évek időutazós filmjei kapcsán vizsgálja, hogy a kései kapitalizmus tömegkultúrájában miképpen kolonizálta az abszolút jelen képzete a történelmi múltat és a jövőt. Az esszét két részletben közöljük.
Mihályi Emese Dorka kritikájában Emerald Fennell „Saltburn" című filmjét az „eat the rich" hagyománya és az arisztokrácia reprezentációjának viszonyában vizsgálja.
Babos Anna és Petri-Lukács Simon esszéi Radu Jude „Ne várj túl sokat a világvégétől” (Nu aștepta prea mult de la sfârșitul lumii, 2023) című filmjéről.
David Graeber esszéje a szuperhősképregények és Christopher Nolan Batman-trilógiájának baloldali kritikáját fogalmazza meg.
Kapálni nagyon jó. Kapálni nagyon nehéz.
Tarnai Csillag kritikájában Mijazaki Hajao „A fiú és a szürke gém” című filmjét annak a történelemhez, a közösségiséghez és a valóság alakíthatóságának kérdéséhez való viszonya alapján vizsgálja.
