Sánta Miriám versei
000 éjjelente mikor minden tisztviselő messzire dobja maszkját és arctalan indul haza megcsillan tükörképed a sima fejbőrökön ahogy hangtalan remegnek a villamoson akár viharban föld alól kibúvó gombák a tányérképű hold sem lát be a rázkódó ablaküvegen és nem lazulnak…
