Szabad függő: a Fekete-tenger

*

azért lépek a vízbe
mert kiléptem belőle
azért hiszem hogy belelépek
mert nem veszem észre
hogy benne vagyok
a tudat áramló és mozdulatlan
a víz csak példa erre
mert a víz tényleg víz
hisz nem a dolgok
a nevek különböznek

a tudatfelszín hullámzása alatt
nyúlánk barna törzsű fák
távolról valahogy ismerősek
– kik ezek? – én vagyok
ülök a parton és nyomaim utolérnek

de most azért lépek a tengerbe óvatosan
mert nem ismerem a tengert
nem ilyen ahogy észreveszem
nem ilyen ahogy észlelem
nem ilyen ahogy visszatérek hozzá gondolatban
nem ilyen amilyennek tudom
nem ilyen amilyennek nézeteim láttatják
és nem ilyen végképp ahogy leírom

sóvájta lyukak egy kőben
honnan kerültem ide?
ez nem az enyém
ez nem én vagyok
ez nem az én énem

az én nélküli beszédet keresem
hogy megismerjem a tengert

*

a szellemi gyakorlatok
kívülről értelmetlennek tűnnek
belülről azonban hasznosnak
sőt nélkülözhetetlennek

aki gyakorol annak úgy tűnhet
nincs is más út
mert egyszerre érzi át
azt is ami van
és azt is aminek lennie kellene

a múlandót és az örökkévalót

tudja élete nem megjavítható
pusztán külsődleges gondolkodással
vagy külsődleges cselekvéssel
ahogy pusztán belülről fakadóval sem
bár néha pontosan erre van szükség
puszta külsődlegességre
puszta belülről fakadásra

én magam nem tudom
kinek van igaza
annak aki csak kívülről
vagy annak aki csak belülről látja
nem mindig tudom
én kívül vagyok vagy belül
hogy hol van a kívül és hol a bent

végül is nem fontos mindez
olyan mint a kérdés: mi dolgom itt?
csillogó por
eltévedhet-e egy porszem a sivatagban?

*

mezítláb lépkedek a homokban
a nap néha süt néha nem
lélegzet – kis tudat
szél – nagy
a tenger hullámai a tenger gyakorlása
ha éjszaka van már hajnalodik
ősz van pedig még tart a nyár
otthon vagyok bár elutaztam régen

a szél fúj
hát fújom én is
fújom én
hát fúj a szél is

minden: ez
az: te vagy
– ez minden

vigyázok ne hagyjak nyomot
úgy maradjon minden ahogy lett
kiterjedés kohézió sugárzás rezgés
lenti lények és fentiek

megvalósítom a szelet

*

ha fölmelegedik a levegő
fölfelé áramlik
a hideg meg le – elkeverednek
épp elég szél – túl sok szél – nincs szél

egy csillag meleg fénye okozza mindezt
és egyéb ugyanennyire fontos körülmények
melyeket nem tudok megnevezni

a levegő néha éjjel is meleg marad
ilyenkor már hajnalban erős a szél
hullámok csapódnak a partnak
azt képzelem elborítják a sátrat
és árad a sós víz a rezgő nyárfaerdőn át
leveleket ágacskákat sodor Romániába
Bulgáriába Macedóniába
Törökországon át Oroszországba és a Krímbe

az éjszaka ugyanaz mint a nappal
ugyanaz a körpálya és a nevek
de ami ugyanaz az sohasem ugyanaz
minden pillanatban újra
megszületik a névtelen ürességből

hajnalban kezdek el gyakorolni
a gyakorlás ugyanaz mint a szél meg a tenger
nem ugyanaz
a levegő hőmérséklete változó
néha selymesebb néha érdesebb
a levegő csak levegő tud lenni

visszafelé egy elágazó ösvénynél
egy pillanatra mindent elfelejtek – tiszta tér
majd rám omlik megint az összes érzet
észlelés indíték tudat és a nézeteim
továbbmegyek de még érzem
mintha tízezer éve mennék itt a kútra
kezemben ezzel a műanyag flakonnal
egyszerre mindenhol jövök és megyek
ott is vagyok ahonnan indulok s ahova tartok
most születek vagy most halok meg

és tele lesz fájó pontocskával a tér

*

egy hullám hátulról rám csap
elsodorja a szemüvegem
egy napja homályosan látok
nehezen írok olvasok
és azon gondolkodom mire tanít ez

de nem jó túlzásba vinni
az írást az olvasást a gondolkodást
elég ha fúj a szél
elég ha lélegzek
mintha írnék mintha olvasnék gondolkodnék

elég ha lélegzek
mintha csak lélegeznék

egy nap múlva lemegyek a vízhez
a hullámok csendesek
üldöz az önző illúzió hogy megtalálom
a homokban az elveszett szemüveget
bár ha ott lenne se látnám

gyakorlok úszok szaladok a parton
óbor jellegű a tenger
egy emberfej nagyságú medúza
szabadúszó áttetsző agyvelő

sötét üres égboltban élj
sötét üres égbolt legyél

*

a parti fák között a tengerillatú szélben
odajött hozzám egy hétéves forma gyerek
nem beszéltük egymás anyanyelvét
de azért elég jól megértettük egymást

ültess a térdedre egy gyereket
mintha a te gyereked volna
ne gondolj arra hogy nem a tiéd
ne gondolj arra vajon kié lehet

csak egy gyerek nem tudom kicsoda
senki vagy semmi gyermeke is lehet

hogy erre valóban képes legyél
talán szükséges hogy legyen gyereked
mert ahhoz hogy ne legyen a gyereked
szükséges hogy legyen gyereked

(később észrevettem egy lakókocsi előtt
az igazi apa is ott ült egyedül
sört ivott cigizett videókat nézett)

*

minden madár az ürességből jön
minden madár az ürességbe megy
minden madár van is meg nincs is
nincsen madár – ott repül egy

hogy megszerezd a szabadságot
már korlátlanul szabadnak kell lenned
de hogyan szerzed meg
ha előbb szabadnak kell lenned ahhoz
hogy megszerezhesd?

egy madár az ürességből ugyanaz
mintha látod az ürességet a madárban
bár nem ugyanúgy és ugyanakkor veszed észre
és a nyomait is a levegőben
látod – nem látod – csak mintha látod

sötét és üres az ég
a lét nem végleges a nem-lét sem az
szabadon függ ami él
üresség madara
gyermeke senkinek