A “Krízis csoport” (Gruppe Krisis) a Krisis folyóirat köré szerveződő, az 1980-as évektől aktiváló német marxista tömörülés (tagjai a manifesztum megjelenésekor, 1999-ben, a következők voltak: Robert Kurz (1943–2012), Norbert Trenkle, Ernst Lohoff, Roswitha Scholz és Peter Klein). A Wertkritik (értékkritika) néven számon tartott elméleti mozgalom a marxi kritikai elmélet sajátos, a hagyományos marxizmussal szembehelyezkedő újraértelmezését dolgozta ki. Kapitalizmusbírálatuk nem a munka és a tőke, illetve munkás és tőkés (osztály)ellentétére épít. Az értékkritika sokkal inkább a történetileg csak a kapitalista árutársadalomban megjelenő, a konkrét – valós társadalmi szükségleteket kielégítő – használati értékek termelésétől elszakadt absztrakt munka által „termelt” érték, illetve az értéktermelési hajsza személytelen társadalmi (ön)elnyomásának a kritikáját tartja fontosnak. Munkás és a tőkés egyaránt csak a tőke e személytelen uralmának „karaktermaszkjai” (ld. pl. alább a Kiáltvány 6. pontját).
A „Kiáltvány a munka ellen” megjelenése óta ugyan éppen két évtized telt el, de az itt-ott fölsejlő korabeli – mára meghaladott – politikai kontextustól eltekintve (hol van ma már a Tony Blair-féle „New Labour” és a Bill Clinton képviselte „progresszív” neoliberalizmus?), a „munka társadalmának” kritikája mit sem veszített időszerűségéből. A munka világából kihullottak, kisemmizettek ellen folytatott ideológiai megtorló-hadjárat hatalmi gyakorlatai ma is ugyanazok: a munka prekarizálódásának, egyre szűkösebbé válásának strukturális problémáját a neoliberalizmus individuali záló, bűnbakképző diskurzusa az egyének vagy a közösségek kudarcának rója föl; a gondoskodó jóléti állam (welfare) helyébe a szociális segélyezést fegyelmező munkavégzési feltételekhez kötő (workfare), a szegénységet kriminalizáló (prisonfare) büntető állam lép (ld. a Kiáltvány 1-3. pontjait). És az értékkritikusok által már ekkor diagnosztizált ”jobboldali populizmus” ideo-logikája is változatlan: a „mi” és az „ellenség” közötti határvonalat a „jóléti nemzet” és „az állampolgársággal nem rendelkező idegenek” (a menekültek) között vonja meg (ld. a 3. pontot).
a gondoskodó jóléti állam (welfare) helyébe a szociális segélyezést fegyelmező munkavégzési feltételekhez kötő (workfare), a szegénységet kriminalizáló (prisonfare) büntető állam lép (ld. a Kiáltvány 1-3. pontjait).
Even the bitterest fruit has sugar in it.
– Terry a O’Neal
The trees that are slow to grow bear the best fruit.
– Molière
ekarizálódásának, egyre szűkösebbé válásának strukturális problémáját a neoliberalizmus individuali záló, bűnbakképző diskurzusa az egyének vagy a közösségek kudarcának rója föl; a gondoskodó jóléti állam (welfare) helyébe a szociális segélyezést fegyelmező munkavégzési feltételekhez kötő (workfare), a szegénységet kriminalizáló (prisonfa
White Irises
Ogawa Kazumasa
Cherry Blossom
Ogawa Kazumasa
