Az indokolatlan vészhelyzet által előidézett kivételes állapot

Ha ez a reális helyzet, miért igyekszik a média és a hatóságok, hogy pánikhangulatot keltsenek, mely a szabad mozgás korlátozásával, a mindennapi élet és a munka felfüggesztésével egész régiókban valódi kivételes állapotot idéz elő?

Hogy értelmezhessük az eszelős, irracionális és teljes mértékben indokolatlan sürgősségi intézkedéseket, amelyeket a koronavírus állítólagos járványa miatt hoztak meg, az Olasz Nemzeti Kutatói Tanács (NRC) nyilatkozatával kell kezdenünk, miszerint „Olaszországban nincs SARS-CoV2 járvány.”

A nyilatkozatban még a következők állnak: akárhogy is álljon a helyzet, „a jelenleg elérhető epidemiológiai adatok értelmében, melyek több tízezer eset vizsgálatából származnak, a fertőzés az esetek 80-90%-ában enyhe/közepes szimptómákat vált ki (az influenza egy változatát). 10-15%-ban áll fenn a többnyire jóindulatú tüdőgyulladás veszélye. Becsléseink szerint csupán a páciensek 4%-a szorul intenzív kezelésre.”

Ha ez a reális helyzet, miért igyekszik a média és a hatóságok, hogy pánikhangulatot keltsenek, mely a szabad mozgás korlátozásával, a mindennapi élet és a munka felfüggesztésével egész régiókban valódi kivételes állapotot idéz elő?

Két tényező segíthet megmagyarázni ezt az aránytalan reakciót.

Ami először és mindenekelőtt itt ismét megnyilvánul, az a kivételes állapot normális kormányzási paradigmaként való használatának erősödő tendenciája. A rendelet (decreto legge), amelyet a kormány „higiéniai és közbiztonsági okok miatt” gyorsan elfogadott, azon települések és területek valódi militarizálásához vezet, „amelyekben legalább egy személy pozitívan tesztelt, mely személy esetében a fertőzés forrása ismeretlen, vagy ahol legalább egy olyan eset van, amely nem hozható kapcsolatba olyan személlyel, aki a közelmúltban érkezett egy fertőzött területről.”

Egy ilyen homályos és bizonytalan szabály lehetővé teszi, hogy a kivételes állapotot rohamos iramban kiterjesszék minden területre, mivel gyakorlatilag lehetetlen, hogy ne forduljon elő egy eset sem máshol.

Gondoljuk végig a rendelet által megszabott komoly szabadságkorlátozásokat:

  1. Az érintett település vagy terület elhagyásának megtiltása mindenkinek, aki az illető településen vagy területen tartózkodik.
  2. Az érintett településre vagy területre való belépés megtiltása.
  3. Minden esemény vagy kezdeményezés felfüggesztése, tekintet nélkül arra, hogy ezek kultúrával, sporttal, vallással vagy szórakoztatással kapcsolatosak, továbbá a gyülekezés felfüggesztése bármilyen magán- vagy közterületen, beleértve a nyilvánosság számára is nyitott zárt tereket is.
  4. Az iskolai és óvodai oktatás felfüggesztése minden szinten, beleértve a felsőoktatást is, a távoktatás egyetlen kivételével.
  5. A múzeumok és egyéb kulturális intézmények bezárása, melyek a kulturális örökség- és tájvédelemről szóló statútum 101. cikkelyében és a 2004/01/22-i 42-es számú végrehajtói rendeletben vannak felsorolva. Az ezen intézményekhez való szabad hozzáférhetőségre vonatkozó előírások hasonlóképp fel vannak függesztve.
  6. Minden oktatási célú utazás felfüggesztése, legyen az olaszországi, vagy külföldi.
  7. Felfüggesztése minden nyilvános vizsgának és közhivatali tevékenységnek, kivéve a nélkülözhetetlen vagy közüzemi szolgáltatásokat.
  8. A karantén hatályba léptetése és azon személyek aktív megfigyelése, akik érintkezésbe kerültek igazolt fertőzési esetekkel.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szabadságkorlátozások nem arányosak azzal a veszéllyel, amely az NRC szerint egy szokványos influenza, és nem nagyon különbözik a minden évben szokásos járványoktól.

Azt mondhatjuk, hogy amint a terrorizmus mint a kivételes intézkedések igazolásának forrása kimerült, egy járvány koholmánya ideális ürügy arra, hogy ezeket az intézkedéseket korlátlanul ki lehessen terjeszteni.

A másik, nem kevésbé nyugtalanító tényező a félelem állapota, amely az elmúlt években beleszivárgott az egyéni tudatokba, és amely a kollektív pánik állapotainak valódi szükségletébe fordul át, amire a járvány ismét ideális ürügyként kínálkozik.

Így egy perverz ördögi körben a kormányzatok által kiszabott szabadságkorlátozásokat elfogadjuk a biztonságvágy nevében, mely vágyat ugyanazok a kormányzatok teremtették meg, amelyek most közbeavatkoznak, hogy kielégítsék.

Giorgio Agamben cikke először az Il manifesto hasábjain jelent meg, 2020 február 26-án Lo stato d’eccezione provocato da un’emergenza immotivata címmel. Ennek a fordításnak alapjául az angol fordítás szolgált, amely a positionwebsite.org honlapon jelent meg. A szöveget Szilágyi Botond fordította. A magyar és az angol fordítást az eredetivel összevetette Csabay István.

Oszd meg a szereteted
Avatar photo
Giorgio Agamben
Cikkek: 18