Hogy értelmezhessük az eszelős, irracionális és teljes mértékben indokolatlan sürgősségi intézkedéseket, amelyeket a koronavírus állítólagos járványa miatt hoztak meg, az Olasz Nemzeti Kutatói Tanács (NRC) nyilatkozatával kell kezdenünk, miszerint „Olaszországban nincs SARS-CoV2 járvány.”
A nyilatkozatban még a következők állnak: akárhogy is álljon a helyzet, „a jelenleg elérhető epidemiológiai adatok értelmében, melyek több tízezer eset vizsgálatából származnak, a fertőzés az esetek 80-90%-ában enyhe/közepes szimptómákat vált ki (az influenza egy változatát). 10-15%-ban áll fenn a többnyire jóindulatú tüdőgyulladás veszélye. Becsléseink szerint csupán a páciensek 4%-a szorul intenzív kezelésre.”
Ha ez a reális helyzet, miért igyekszik a média és a hatóságok, hogy pánikhangulatot keltsenek, mely a szabad mozgás korlátozásával, a mindennapi élet és a munka felfüggesztésével egész régiókban valódi kivételes állapotot idéz elő?
Két tényező segíthet megmagyarázni ezt az aránytalan reakciót.
Ami először és mindenekelőtt itt ismét megnyilvánul, az a kivételes állapot normális kormányzási paradigmaként való használatának erősödő tendenciája. A rendelet (decreto legge), amelyet a kormány „higiéniai és közbiztonsági okok miatt” gyorsan elfogadott, azon települések és területek valódi militarizálásához vezet, „amelyekben legalább egy személy pozitívan tesztelt, mely személy esetében a fertőzés forrása ismeretlen, vagy ahol legalább egy olyan eset van, amely nem hozható kapcsolatba olyan személlyel, aki a közelmúltban érkezett egy fertőzött területről.”
Egy ilyen homályos és bizonytalan szabály lehetővé teszi, hogy a kivételes állapotot rohamos iramban kiterjesszék minden területre, mivel gyakorlatilag lehetetlen, hogy ne forduljon elő egy eset sem máshol.
Gondoljuk végig a rendelet által megszabott komoly szabadságkorlátozásokat:
- Az érintett település vagy terület elhagyásának megtiltása mindenkinek, aki az illető településen vagy területen tartózkodik.
- Az érintett településre vagy területre való belépés megtiltása.
- Minden esemény vagy kezdeményezés felfüggesztése, tekintet nélkül arra, hogy ezek kultúrával, sporttal, vallással vagy szórakoztatással kapcsolatosak, továbbá a gyülekezés felfüggesztése bármilyen magán- vagy közterületen, beleértve a nyilvánosság számára is nyitott zárt tereket is.
- Az iskolai és óvodai oktatás felfüggesztése minden szinten, beleértve a felsőoktatást is, a távoktatás egyetlen kivételével.
- A múzeumok és egyéb kulturális intézmények bezárása, melyek a kulturális örökség- és tájvédelemről szóló statútum 101. cikkelyében és a 2004/01/22-i 42-es számú végrehajtói rendeletben vannak felsorolva. Az ezen intézményekhez való szabad hozzáférhetőségre vonatkozó előírások hasonlóképp fel vannak függesztve.
- Minden oktatási célú utazás felfüggesztése, legyen az olaszországi, vagy külföldi.
- Felfüggesztése minden nyilvános vizsgának és közhivatali tevékenységnek, kivéve a nélkülözhetetlen vagy közüzemi szolgáltatásokat.
- A karantén hatályba léptetése és azon személyek aktív megfigyelése, akik érintkezésbe kerültek igazolt fertőzési esetekkel.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szabadságkorlátozások nem arányosak azzal a veszéllyel, amely az NRC szerint egy szokványos influenza, és nem nagyon különbözik a minden évben szokásos járványoktól.
Azt mondhatjuk, hogy amint a terrorizmus mint a kivételes intézkedések igazolásának forrása kimerült, egy járvány koholmánya ideális ürügy arra, hogy ezeket az intézkedéseket korlátlanul ki lehessen terjeszteni.
A másik, nem kevésbé nyugtalanító tényező a félelem állapota, amely az elmúlt években beleszivárgott az egyéni tudatokba, és amely a kollektív pánik állapotainak valódi szükségletébe fordul át, amire a járvány ismét ideális ürügyként kínálkozik.
Így egy perverz ördögi körben a kormányzatok által kiszabott szabadságkorlátozásokat elfogadjuk a biztonságvágy nevében, mely vágyat ugyanazok a kormányzatok teremtették meg, amelyek most közbeavatkoznak, hogy kielégítsék.
Giorgio Agamben cikke először az Il manifesto hasábjain jelent meg, 2020 február 26-án Lo stato d’eccezione provocato da un’emergenza immotivata címmel. Ennek a fordításnak alapjául az angol fordítás szolgált, amely a positionwebsite.org honlapon jelent meg. A szöveget Szilágyi Botond fordította. A magyar és az angol fordítást az eredetivel összevetette Csabay István.
