Körösztös Gergő versei

győzelem idején

győzelem idején nem beszélhetek másról mint a győzelemről
győzelem idején a tárgyakról ahogy sípolva kieszik maguk a fényből
győzelem idején a kallódó szivacsban testvéremet üdvözlöm éppúgy mint névtelen urakban
győzelem idején csontjainkról mechanikusan lefejtett hússal pancserkodni szerelem
győzelem idején az őrizetlenül hagyott szőlőkben jelmezek tűnnek fel akiket semmi sem visel
győzelem idején a sípolásban anyám egy biztató akkordjának szűkösségére ismerek
győzelem idején én vagyok a legmohóbb tér és kitölt a sípolás
győzelem idején nehéz hűségemet bizonygatnom józan eszemhez
győzelem idején a legnagyobb csábítás hogy én is sípolva szívjam vissza múltam
miként kallódó szivacs a győztesek anyám hangszeréből
győzelem idején találkáinkat kazamaták és őrizetlenül hagyott szőlők mélyén ejthetjük meg
győzelem idején a göndör győztesek szája nyitva áll légy nem száll beléjük mert ordítanak
győzelem idején találkáink sűrűsödni látszanak
győzelem idején a vereség tiltott pózaiban a szememmel mondok szépeket
győzelem idején nincsenek részletek szinte sípolsz annyira hű vagy
józan eszem pózához
a csendhez

a kényszeres ismétlés tagadásának kényszere

tégla
ha ostromom véget ér mielőtt
elkezdődik az új
nem ismétlem meg a győzelmemet
hiába más minden aratás

malter
árulásra kényszerítem a meleg
levegőn heverő madarakat
akiknek háta eddig felfogta
völgybe zuhanó tekintetem

tégla
a nyíló tér tükrében
domb völgy domb völgy már nem nézem
nem ismétel meg a győzelem
kész vagyok rögönként hordani el magam

malter
legkedvesebb jószágom a távolságot
kövekkel dobálom űzöm el
bőgött örömében ha jöttem
most szűköl süllyed a völgy

tégla
ostromom hevében sem
ismétlem meg parancsaim
szűküljek a ponttá ami vagyok
kerítsen testem végtelen szakaszos törmeléke

malter
zárom magam

tégla
a győzelem hevében felkiáltok
hangom két fal közt pattogni kezd
pattog és pattog és pattog
a győzelem így kerül el még ilyen se volt