kabai lóránt versei

rozsdamaró

a por egyre csak kavarog,
a madarak szüntelen köröznek,
vágják a gyűrűket a felhorzsolt,
zaklatott égre, iszapszín ragyogás.

homokban megfeneklett hajó,
körülvesz a kiszáradt óceán
— a szél hord olyan dolgokat,
melyek most először szárazak.

a bámészkodó ég szólít meg:
„ahol éppen vagy, az a te helyed.
vésd fel egy möbiusz-szalagra
hétszer: »örökös itt a lélekjárás«.”

meztelen ég

a világon minden játszik:
a vér a szerelmes ereiben,
a nap a vízen, zenész a hegedűn.

az irodalom veszélyes.
számolni szomorúság.
baszni bűnbánat.

A versek a szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelenő semmi szín című kötetéből vannak.