Závada Péter versei
LUNA A hegy leheletében forognak, könnyű panírban: újvilági keselyűk, viharmadár-alakúak. A vörösbegyekben a mágneses erővonalakat érzékelő szerv mint tébolyult riasztó jelez, tollmellényükön átsugárzik. És mi fönt, a tetőteraszon, a nagy neonfelirat betűinek takarásában, melyek éppoly értelmetlenek visszafelé, mint amilyen sokat…
