Az itt közölt képek elfednek valamit. Elhibázzák a témát, képtelenek azt egészében megragadni. Elfedik az ábrázolt városban fellelhető feszültséget zaj és csend, a nyár és a többi évszak között.
Amit Móricz portréművészetének nevezek, az életmű elfelejtett (vagy éppen a felejtés módján megőrzött) tartományát érinti, és a megalázottság és a kiszolgáltatottság konkrét antropológiai összefüggéseit állítja előtérbe.