A normák közt ez az elképzelés az első: minden társadalmat elsősorban úgy kell felépíteni, hogy a munka ne lefelé húzza azokat, akik végrehajtják.
A kapitalista világrendszer inherens ciklikus válságainak egyik legszámottevőbb társadalmi, gazdasági, politikai kivetülése mindaz, amit a Covid-19 okozta világjárvány maga után vont. Milyen munkásmozgalmi válaszok születtek Nyugat-Európában erre a válságra, és milyen tanulsággal szolgálnak nekünk az önszerveződés tekintetében? Recenzió.
"mint idegen dolgosság termelője, mint többletmunka kiszipolyozója és munkaerő kizsákmányolója, a tőke energiában, mértéktelenségben és hatékonyságban túlszárnyal minden korábbi, közvetlen kényszermunkán nyugvó termelési rendszert."
A gazdasági növekedésről szóló különféle híradások ellenére a bérarány csökkenése, vagyis a munkásosztály elnyomorodása az utóbbi évtizedekben a fejlett ország adatai alapján is kimutatható.
Az életminőség nehezen mérhető kategória, már csak azért is, mert a romló tényezőkre (pl. a stressz, a depresszió és ezek fiziológiás következményei) ilyen-olyan orvosságokat módol ki a tudomány – és profitot csihol belőlük a tőke.