"A LoveKills kollektíva tevékenysége különösen jelentős, [...] hiszen az anarchafeminizmus addig jóformán nem létezett Romániában."
Mi, anarchafeministák, minden nő felszabadítását követeljük. Eggyel sem kevesebbet! Ni una menos! Vagy mindenki, vagy egyikünk sem lesz szabad.
Amikor a roma nőknek nincs más eszközük a rendőrséggel szemben, amely erőszakosan behatol házaikba és traumatizálja gyerekeiket, (...) a tiltakozás egyetlen formája a szoknyák felemelése marad.
Önvizsgálat útján a nők haragja hatalommá alakíthatja a különbségeket.
"Úgy gondolom, hogy tisztában kell lennünk kiváltságainkkal, függetlenül attól, hogy romák vagyunk-e vagy sem, mert vannak olyan helyzetek és kontextusok, amelyekben hatalmunkban áll szót emelni és cselekedni azok érdekében, akik nem rendelkeznek ugyanezekkel a privilégiumokkal."
Nem a köztünk lévő különbségek szigetelik el egymástól a nőket, hanem az, hogy vonakodunk a különbségek felismerésétől, és így nem vagyunk képesek hatékonyan kezelni az ignoranciából és a téves megnevezésekből eredő torzításokat.
Az autentikus szövetségesség lényege a hatalmi viszonyok domináns modelljeinek megsemmisítése, hogy a marginalizált csoportok számára felszabaduljon a marginalizáció fogalmának legyőzéséhez szükséges hatalom.
Hogy hívjuk tehát a problémát, amikor többszörös erő hat rád, és cserbenhagynak, hogy védd meg magad velük szemben? Az interszekcionalitás megfelelő terminusnak tűnik számomra.
Nemsokára megjelenik a Cutra interszekcionális feminista folyóirat 3. nyomtatott száma, mely. az az érzelmek, érzések, érzékenység témakörét térképezi fel.
A saját elnyomásunkra való összpontosítás az identitáspolitika koncepciójában testesül meg. Úgy gondoljuk, hogy a legmélyebb és potenciálisan a legradikálisabb politika közvetlenül a saját identitásunkból származik, szemben azzal, hogy valaki más elnyomásának felszámolására törekedjünk.