A finn Lumooja a szemen: Akhlad verse a sebezhetőségről

Suomen- ja englanninkielinen teksti seuraavalla sivulla.
Finn és angol nyelvű szöveg a második oldalon.

A következő hetekben a finnországi Lumooja [‘varázsló, (kígyó)bűvölő’] folyóirat szépirodalmi szövegeiből publikálunk. Hasonlóan a korábbi, Sachen mit Wœrtern német lappal közös projektünkhöz, most is két (illetve jelen esetben három) nyelven publikáljuk a verseket, prózákat. Az első oldalon mindig a magyar fordítás olvasható majd, a második oldalon pedig a finn vagy angol, jelen esetben a finn és angol nyelvű eredeti verzió. A szövegek fordítói a Babeș—Bolyai Tudományegyetem volt finn szakos hallgatói és tanárai. A projektet Ugron Nóra koordinálta, a szövegeket pedig Jankó-Szép Yvette lektorálta. A sorozat szövegeit Láng Orsolya illusztrációival közöljük. Köszönet a Lumooja szerkesztőinek és szerzőinek az együttműködésért, illetve fordítóinknak (Balázs Renáta, Bodor Kinga, Jankó-Szép Yvette, Molnár Attila, Sütő Eszter, Székely Ágnes, Varga Emese, Varga P. Ildikó) a lelkes munkáért.

Alább egy rövid interjú olvasható a Lumooja főszerkesztőjével, Elisa Heleinusszal és szépirodalmi szerkesztőjükkel, Emmi Ketonennal. Az interjú szövege alatt Akhlad Al-Mudhafar versének, spoken word szövegének magyar változata olvasható Ugron Nóra fordításában, illetve a mellékelt videóban hallható és látható is angolul Akhlad előadásában. A szerző teljes nevét biztonsági és személyes okokból nem írhattuk ki a videó és a publikáció címében. A szemvedéjben múlt héten megjelent próza, a szlovákiai származású Alexandra Salmela novellája, a bevándorlás-kivándorlás problémájára fókuszál. A tematika kissé átível a Lumoojával közös sorozatunkba is, hiszen Akhlad verse a menekülés eseményéhez kapcsolható, illetve jövő heti szövegünk, Muhaned Durubi prózája is hasonló kérdéseket boncolgat.

1. A Facebook-oldalatokon ezt írja: „A Lumooja irodalmi folyóirat a friss finn irodalom szócsöve, amely az irodalmi világ érdekes jelenségeit vizsgálja a magtól a marginálisig.” Mit jelent a friss/ fiatal irodalom számotokra? Illetve a mag és a marginális?

A friss irodalom a Lumooja számára általában az utóbbi egy évben megjelent finn irodalmat jelenti vagy a következő időszak, szezon irodalmát, gyakran elsőkönyveseket. Az újságban szépirodalmi alkotásokat is publikálunk, mindenekelőtt verseket és novellákat, olyan szerzőktől, akiknek még nem jelent meg kötetük. A Lumoojában megjelentek már képregények, képversek és illusztrációk, főleg olyan szerzőktől, akik még nem kapnak fizetést művészi munkájukért. Továbbá alkotóink között vannak olyan szerkesztők, általában irodalmat tanuló diákok, akiknek az Lumooja lehet az első publikációs lehetőségük. Kezdő szerkesztőknek, íróknak és rajzolóknak szeretnénk esélyt adni, hogy nyomtatott újságban megmutathassák munkájukat. Ugyanakkor több tapasztaltabb alkotó is segíti a Lumooja munkáját, mivel tetszik nekik a stílusunk és a missziónk.

A magtól a marginálisig azt jelenti, hogy olyan irodalomhoz kapcsolódó témákkal foglalkozunk, amelyek mind a nyilvános beszédben, mind az alternatívabb irodalmi beszélgetésekben előfordulnak.

2. Hol a helye a Lumoojának a finn nyelvű irodalmi közegben?

Meglepően sokan azt hiszik a Lumoojáról, hogy versfolyóirat, de ugyanannyit foglalkozunk prózával, tudományos irodalommal és irodalomtudományi kutatásokkal. A Lumooja egyik célja például a kis kiadók szerzőinek kiemelése, akik más lapoknál nem kapnak annyi teret, illetve a művészileg magas színvonalú és talán kisebb olvasóközönséghez eljutó irodalom képviselete, bár populáris irodalommal is foglalkozunk néha. Próbálunk inkább az irodalomhoz, az íráshoz és olvasáshoz kapcsolódó diskurzust kialakítani a nagyobb magazinokkal és napilapokkal ellentétben, ahol az újságcikkek nagyrésze inkább az író személyével és életével foglalkozik, mintsem munkájával.  Írunk a könyvipar mindeneseiről, segédmunkásairól, akiknek munkájuk meglehetősen láthatatlan marad a nyilvánosság számára.

A Lumooja a kis kulturális- és irodalmi lapok táborába tartozik. A Kulturális-, vélemény- és tudományos folyóiratok szövetségének (Kultti ry) vagyunk a tagjai, amely nagyjából 200 Finnországban megjelenő lap ernyőszervezete. A Lumooja minden számából 300 darabot nyomtatunk, a múlt évben még 400-at is. A folyóirat előfizetési díjaiból olyan kevés pénz érkezik be, a lap nyomtatási- és postázási költségeit, illetve a raktár bérleti díját látva, hogy mindenekelőtt pályázati pénzekből tartjuk fenn magunkat. Viszont, mivel nagyon sok a pályázó, ezek megnyerése eléggé bizonytalan. A Lumooja mégis 17 éve jelenik meg folyamatosan, a pályázatkiírók, úgy néz ki, hisznek a lapban.

Elsősorban Turkuban és Helsinkiben vagyunk ismertek, bár magánszemélyek, könyvtárak és kulturális szervezetek Finnország-szerte előfizetnek a lapra és néhányan még külföldről is. A Lumooját jelenleg három könyvesboltban árulják Helsinkiben és négyben Turkuban. Évente négyszer jelenik meg, de egész évben publikálunk könyvkritikákat honlapunkon.

3. Minden számotok rendelkezik valamilyen tematikus súlyponttal, amely a szövegekben és az azt kísérő grafikákban egyaránt megjelenik. Hogyan döntötök a tematikáról? Milyen irodalmat publikáltok, illetve milyen esztétikai és/vagy politikai kritériumok határozzák meg a szövegek kiválasztását?

A főszerkesztő Elisa Helenius dönt minden szám témájáról. Általában a téma intuitíven adódik, amikor eszünkbe jut valami, ami lelkesít és amiről úgy gondoljuk, hogy más olvasókat is érdekel, illetve kellőképpen eltér a korábbi témáktól. A témának továbbá megfelelően tágnak kell lennie ahhoz, hogy különböző nézőpontú szövegeket tudjunk beszerezni a lapba. A tematikához kapcsolódó, nem rég publikált finn irodalmat is kell találnunk. A főszerkesztő a költészetet választotta témának például azért, mert a korábbi általa szerkesztett számban egyáltalán nem volt szó költészetről. A Helenius főszerkesztősége óta a számok témái a feminista irodalom, a költészet, az írás mint kreatív folyamat és az utazási irodalom volt.

Az lenne az ideális, ha sikerülne minden számban különböző nemű, korú és bőrszínű írókkal és irodalommal foglalkozó szerzőkkel dolgozni. Be kell vallanunk, hogy a témáinknak megfelelő és minket érdeklő, illetve mostanában Finnországban publikált szerzők nagy része 20–40 éves fehér nő, de szerencsére találtunk más szerzőket is. Arra törekszünk, hogy a könyvkritikák a lehető legkülönfélébbek legyenek, az értékelt művek különböző műfajúak legyenek, szerzői között legyenek nők és férfiak is, különböző kiadóktól. A szövegek kiválasztásakor szempont a szerző szövegeiben és megnyilvánulásaiban megjelenő értékvilág, amelynek igazságosnak és széles látókörűnek kell lennie, nem rasszistának vagy sovinisztának például.

A szépirodalmi szerkesztő Emmi Ketonen választja ki a lapban megjelenő szépirodalmi szövegeket. Meglepően sok magas színvonalú szöveg érkezik be, mind rövid próza, mind versek, illetve képregények és versillusztrációk is. A szépirodalmat is a lapszám témája alapján választjuk. Minden szöveget elolvasunk és visszajelzést is lehetséges kapni róluk. A szövegek egy része minden változtatás nélkül megjelenik, egy részén pedig hónapokat dolgoznak a szerzők a szerkesztő megjegyzései alapján.

Arra törekszünk, hogy különböző szöveget és különböző műfajokat is publikáljunk. Minden számban található próza és vers is általában. A szövegek hossza szab korlátot leginkább, hiszen nem igazán tudunk öt flekknél hosszabb novellákat publikálni, a lapban más szövegeknek is kell jusson hely. A jövőben szeretnénk a Lumooja honlapján is megjelenteti szépirodalmat, hogy minél több szerző lehetőséget kaphasson. Igazából ugyanazok a szerzők többször is küldenek szövegeket, de egy évben (ami négy lapszámot jelent – a szerk. megj.) egy szerzőtől nem publikálunk többször, hogy mások is szóhoz jussanak.

4. Tudomásom szerint a szerkesztőség kétévente lecserélődik. Honnan ered ez a munkamódszer és miért tesztek így? Hogyan választjátok ki az új szerkesztőket?

A szokás a Lumooja kezdeti időszaka óta így van. A valószínű ok pedig az, hogy a szerkesztőségnek nincs energiája és ideje hosszabb ideig működtetni a lapot, hiszen a munkát önkéntesen, kalákaszellemben végezzük. Továbbá a Lumooja új alkotókat szeretne megmutatni, így kétévente új alkotóknak adnak lehetőséget, hogy irodalmi folyóirat szerkesztői legyenek.

A Lumooja a honlapján és a szociális médiában bejelenti, amikor új főszerkesztőt kellene találni. A Lumooja akkori főszerkesztője és a lapot kiadó, turkui Kapustarinta ry [’Aranylile egyesület’] íróegyesület elnöksége átolvassák a jelentkezési lapokat és kiválasztják az interjúra behívandó jelölteket, végül közösen döntenek az új főszerkesztőről.

A leköszönő főszerkesztő felelőssége megtanítani az új főszerkesztőt feladataira. Általában az új főszerkesztőt pár hónappal korábban választják ki, hogy legyen ideje megfelelően sokszor találkozni a régi főszerkesztővel és követni a munka különböző fázisait. Az új főszerkesztő megkapja a Lumooja dokumentumait, amelyek között sok tanács és információ van, illetve a külső munkatársak listája.

Az új főszerkesztő választja ki az új szerkesztőség tagjait: például tördelőt, titkárt, szépirodalmi felelőst – vagy amilyen feladatokat még szeretne az új csapatban. Ezért az új főszerkesztőnek már ismernie kell szakmabelieket, szerzőket, hogy megfelelő és lelkes embereket találjon, akik hajlandóak önkéntesen, kalákaszellemben dolgozni.

Akhlad Al-Mudhafar verse

Eljöttem, hogy gyakorolhassam kedvtelésem: sebezhetőségem
Eljöttem, hogy megmutassam, amit nem akarom, hogy lássanak
Áttörök a korlátokon
Idejöttem és az ég kinyílt fölöttem
Mélyen gondolkodom és mélyen szeretek
Nyitott vagyok a befogadásra
Nem borús az arcom, nincs sötét dumám
Gyermeki hit él bennem
Az egyszerű dolgok jelentik a legtöbbet nekem
Felejtsük el a szabályokat
Gyere, utazz körbe a szívemben
Ijedtnek tűnsz, mit láttál benne?
„Zavarodottság, sebek, törött láncok,
egy papírsárkány, egy szétgurult gyöngysor,
egy fiatal férfi bekötött szemmel és egy riadt nő.”
„Nem értem. Ijesztő.”
„Mennem kell.”
Maradj, nézz körül még egyszer
Gyere velem, tanulhatunk is belőle
Gyűjtsünk erőt a küzdelmeimből
A zavar, amit érzek: mintha egy végtelen sivatagban sétálnék
Mintha a pokol fekete szelei követnének, süvöltenének a fülemben
Könnyezem
Könnyeim hasadt arcomat öntözik
Sebeim, mint hosszú-hosszú versek, ha megszólalnak, bánattal töltik majd meg a világot
Megbocsátás virágai hajtanak ki a sebekből
A törött láncok a hagyomány és vallás láncai, én téptem el őket,
Csak azt hoztam magammal, ami töretlenné tesz
A papírsárkányt, saját kezűleg készített sárkányomat – ez vonta el figyelmem az éhségről,
Azon gondolkodtam, megszakítom-e a sort, amikor idősebb leszek
Szétgurult gyöngysor a padlón, ezek a gyöngyök elveszett álmaim
És ez a bekötött szemű férfi vakon várja halálát a vakon gondolkodótól
Ez itt én vagyok, elrabolva, megkínozva, szemem fekete kendővel bekötve, és azok ott a gyilkosaim
akik ki akarták oltani a fényt bennem, de a sorsnak más terve volt velem
És ez a riadt nő, olyan tehetetlen, olyan megtört
A sors a karjaiból rabolta el fiát
Ez a drága nő az én anyám
Ő őrzi a meleget számomra a hideg sötét napokra
és a hűvöset az égetően forrókra
Az ő gyengédsége menedék a kisgyereknek
Az ő puha keze soha egy ágat se tört le
Ő arra tanított, hogy szeressem az ágat
Az ág szeretése arra tanított,
hogy minden madár ugyanazon a nagy fán él együtt
Ez része a történetemnek

Akhlad Al-Mudhafar (sz. 1983) bagdadi születésű, már hét éve Finnországban élő és alkotó költő. Francia nyelvet és irodalmat tanult az Al-Mustansiriya Egyetemen. Arab-angol-finn fordítóként dolgozik és spoken word esteken is fellép. Önkéntesként bevándorlóknak segít beilleszkedni a finn társadalomba.

Ugron Nóra (sz. 1994) a kolozsvári Babes-Bolyai Tudománygyetemen tanult magyar és finn nyelvet és irodalmat. Verseket, könyv- és színházkritikákat publikál. Érdeklődései területek: performativitás, feminizmusok, kisebbségi létek, baloldali politikák, öko.