Deutsche Version auf der zweiten Seite
A német eredeti a második oldalon

A szemforgatóban most a berlini Sachen mit Wœrtern [kb. dolgokat szavakkal] német folyóiratot és alkotóműhelyt mutatjuk be, heti rendszerességgel közölve tőlük prózát és verset készletünk erejéig. Sorozatunk kétnyelvű; a  német és magyar változatot egymás mellé helyezve törjük meg az eredeti szöveg és az egy nyelv fogalmainak hierarchiáját. A felhasznált képanyag a SMW arculatának szerves része, Petrus Akkordeon munkája. Köszönetet szeretnénk mondani a SMW szerzőinek és szerkesztőinek az együttműködésért, valamint fordítóinknak (András Orsolya, Erdős Katalin, Gere Viktória, Kocsis József, Molnár Zsófia, Nyéki Gábor, Sárkány Tímea, Székely Örs) az elvégzett munkáért.

Sorozatunk mostani, első részében maga a SMW mutatkozik be kérdéseinkre válaszolva, majd Carla Hegerl verse olvasható Molnár Zsófia fordításában.

szem: A fiatal irodalom gyűjtőhelyeként működik az SMW? Mit jelent számotokra, hogy  „fiatal”?

SMW: Számunkra a legfontosabb az, hogy egymástól egészen különböző szövegeket és nézőpontokat hozzunk össze és ezek sűrű párbeszédéből valami új jöhessen aztán létre. Ebben a folyamatban a publikálni vágyó szerzők életkora teljesen lényegtelen. Nálunk olyan szövegek jelennek meg, amelyek mernek kísérletezni, játszani a nyelvvel, és újszerűen közelíteni egy-egy témához. Közvetlen és nyílt hozzáférést akarunk az irodalomhoz, amelyben minden lehetséges és amellyel nem csak a bölcsészeket és az újságolvasókat érjük el. Mindezt nevezhetjük „fiatalnak”, ellentétben a „konvencionálissal”, „a beporosodottal” és a „berozsdásodottal”. Ezzel együtt szívügyünk az olyan szerzők felfedezése és támogatása is, akik eddig ismeretlenek voltak vagy keveset publikáltak.

szem: Hol a helye az SMW-nek a német nyelvű irodalmi közegben?

(Hogy is néz ki ez a tér; melyek a kortárs német irodalom fontosabb intézményei és milyen irányzatok, tendenciák határozzák meg?)

SMW: Aligha megválaszolható ez a kérdés, hiszen könnyen el tud veszni az ember a német nyelvű irodalmi térben. Egyrészt van egy nagyon sokszínű kiadói világ, olyan nagy nevek dominanciájával, mint a Suhrkamp, a Hanser vagy a Fischer, emellett vannak kiadók, amelyek a szórakoztató irodalommal foglalkoznak és vannak függetlenek is. Ugyancsak jellemzik irodalmunkat a nívós díjak (Georg Bücher-díj, Ingeborg Bachmann-díj, a Német Könyvdíj), ösztöndíjak, illetve a fiatal felé forduló irodalmi műhelyek is.

Egyfajta hidat képeznek vagy ugródeszkaként funkcionálnak a fiatal irodalom számára a hildesheimi, lipcsei, berni és bécsi irodalmi intézetek, ahol kreatív írás –kurzusok zajlanak, olyan neves irodalmi lapokat jelentetnek meg, mint például a BELLA triste, az edit és a Jenny. Az évente megrendezett berlini open mike a legfontosabb irodalmi tehetségkutatók közé tartozik, de szintén megemlíthető a hildesheimi Prosanova fesztivál is.

Ezzel szemben mi inkább Berlin sokoldalú és független színterein vagyunk otthon. Az olyan innovatív irodalmi házak befolyása, mint például a Haus für Poesie és a Lettrétage, vagy a kis kiadók, felolvasóestek, irodalmi lapok, fesztiválok hatása mind-mind kifele mutat a város határain. Itt az olyan kevésbé „piacképes” műfajok is megtalálják a helyüket, mint pl. a líra vagy a rövidpróza vagy az irodalmi és interdiszciplináris kísérletek. Tulajdonképpen a líra épp most kisebb fellendülést él át, amely nagyban köszönhető az olyan kiadóknak, mint a Verlagshaus Berlin vagy a kookbooks. Ugyancsak jelenleg figyelhető meg (nem csak Berlinben) a slam poetry szcénához kapcsolódó, gyakran invenciózus előadókat szerepeltető felolvasóestek megjelenése, amelyek szintén remek lehetőséget kínálnak a fiatal szerzőknek. Mi magunk is nagy hangsúlyt fektetünk a felolvasóestekre, amely az irodalmi lapoknál egyénként nem szokásos. Emellett a piacon túl kezdetektől fogva van lehetőség politikai témájú beszélgetésekre is, például a Maxim Gorki Színház közreműködésével vagy olyan lapok támogatásával, mint az Abwärts! A SMW-nél éppen az a lényeg, hogy leképezzük ezt a sokoldalúságot és olyan szövegeket gyűjtsünk egybe, amelyek vélhetően soha nem szerepelnének egyazon helyen. Természetesen ebben a szabad színtérben is próbálunk a kiadókkal és az ügynökségekkel kapcsolatokat kiépíteni.

szem: Minden számotok rendelkezik valamilyen tematikus súlyponttal, amely a szövegekben és az azt kísérő grafikákban egyaránt megjelenik. Úgy látom, ezekkel a fókuszpontokkal (pl. mag, áramlat, pára, ütem, szünet) az irodalmat nem mint terméket, hanem mint folyamatot képzelitek el. Milyen az SMW-be illeszkedő irodalom a szerkesztőség szerint, illetve milyen esztétikai és/vagy politikai kritériumok határozzák meg a szövegek kiválasztását?

(rövidebben: Mi az irodalomról alkotott elképzelésetek és hogy teszitek ezt az SMW-ben is láthatóvá?)

SMW: Számunkra a nyitott irodalomfogalomnak van értelme. Ahogy a kérdésedben is megfogalmazódik, az irodalmat folyamatként látjuk. Nem a szerző  befejezett (élet-)műve a lényeges, hanem az a folyamat, amely mindezt megelőzi; amit a(z irodalmi) szöveg a nyelvvel és a szavakkal csinál, az improvizáció és nem a perfekció jegyében. A nyelv poétikusságának középpontba állításával az irodalom és a mindennapok közötti határokat akarjuk fellazítani. Ezért is van például egy rovatunk, amelyben a központi témánkkal kapcsolatban olyan munkacsoportok nyilvánulhatnak meg, amelyeknek egyáltalán nincs semmi közük az irodalomhoz; ez rávilágít arra, hogy a szaknyelvekben is „lakik” poetika. Ugyanezért szoktunk irodalmi klasszikusokból idézeteket összeválogatni, mert így ezek érdekes kapcsolódási pontokat alakíthatnak ki a beküldött szövegekkel. Szintén fontosak Petrus Akkordeon szó-kép-kombinációi, amelyek látszólagos gyermeki-játékos esztétikummal bírnak. Minden esetben az első pillantásra egyszerűnek és poétikátlannak ható címszóban rejlő sokféleség a kiindulópontunk. Lapunk a látószögek sokféleségét hozza felszínre; azt, ahogy az irodalom a többértelműéggel, a homállyal, az új látószögekkel dolgozik. Így bizonyos értelemben minden füzetünk maga is költeményként fogható fel.

A sokszínűség ilyesféle kiemelésében természetesen politikai üzenet is lakozik, amely mindennemű, az embereket megvető és leegyszerűsítő hozzárendelésnek ellenáll. Következésképpen ezek a kritériumok a szövegek kiválasztására is hatással vannak.

Carla Hegerl

*

ez az Almahaj egy gluténmentes Galaxis.
egy spirálalakú Nullhipotézis vagy
a Szellem más Visszfénye, pl. egy
P-érték. könnyen csak

esős Időben emészthető vagy a
tejútrendszer előrehaladottabb Korában,
az Eredetét ugyanis
nagyon kicsinek és feketének kell

képzelnünk, úgy kell értelmeznünk, mint
a sötét Anyag csírázó Megnyilvánulását,
mint Féregjáratot: hozzá fogható

az Ősleves és/vagy Mandulaaroma:
egy Mag elliptikus Pályákon.
a Gyümölcs Húsa leválik.

Carla HEGERL (*1990) biológiát tanult Münchenben és Svédországban, 2014 óta újságírói szakra jár Berlinben. Lírát ír és ragaszt, emellett alkalmanként publicisztikát közöl. 2014–2015-ben részt vett az open poems elnevezésű írói műhelyen.

MOLNÁR Zsófia (*1992) magyar–német szakot végzett Kolozsváron, jelenleg doktorandusz ugyanott, a kora újkori magyar irodalom területén kutat. Emellett recenziókat, fülszövegeket, könyvhuzamokat ír. <><