24796Cm – Kűrium 96
Mánia, így hívtak kislánykorodban.
Virágzott a diktatúra körülötted,
mint anyád tüdejében a TBC.
Hajtott a neved, kipirult arccal
tanultál hideg, dohos lakásokban.
Gyertyára, vonatútra és egyetemi
ösztöndíjra tetted félre a gyújtós árát.
Az érkezés Párizsba újradefiniál.
Férjed lesz és közös rögeszmétek,
szurokérc feketéjéből fénylik fel
a rádium halványzöld mosolya.
Egy láthatatlan sugárzás pulzusát
tapintjátok a fűtetlen raktárban. Számoltok.
Minden beütés szívdobbanás.
Éjszaka indultok haza, biciklitek
után világító kristályok karmolnak.
Hálószobáig penetrálnak villámaik.
Ezek a napok ragyogóak.
Mint természetes aktivitás
halványulnak, de megőrzik
fénykibocsájtó képességüket.
A bomlási sor leállíthatatlan.
Míg boglárkát gyűjtesz és virágzó
mogyorófavesszőt, Pierre kilép
az útra, paták és kocsitengely közé.
Koporsónak támasztod homlokod.
Elmédbe csukott szemhéjon át
is látható képletek égnek.
Dolgozol tovább rossz szív-
és érrendszerrel, leálló vesékkel.
Tested, mint fotópapír detektál
és megőriz, kiolvasható belőle
az ujjperceiddel mért idő,
térben szétáradt hajszálaid,
és az apró, görcsös betűjelek,
ahogy az atomtömeget leírtad.
Csütörtök délután egy órakor megnyílik
az egykori Rádium Intézet ajtaja.
1 rue Pierre et Marie Curie, 75005, Paris.
Megtelik a labor látogatókkal,
rekonstruált műszerek között
az életrajzod navigál minket.
Ködkamra üvegén tükröződik arcom.
Itt kereslek téged, nem a Panthéon kriptáiban.
Pupilla
Nem építenek fúziós erőművet.
Tudják, a Nap lányától nincs menekvés.
Eltépné a határokat, elfajzott energia
lepné be a Földet.
Épp elég szimmetriasértés,
hogy szerelmes vagyok beléd.
Mint a fojtóhurok, rámakadt
tekinteted, körbeér a vállaimon,
törzsemhez szorítja a felkarokat.
Íriszed sintértelepére rántasz,
végighúzol a kennelek közt, ahol
fogvatartottak alázatával sorakoznak
meteoritok, sugárforrások, hadronok,
kisebb-nagyobb mezőfélék, műveletek.
Sötétített üvegen át ismerkedünk
és kiégnek receptoraid.
Az én színképem folytonos,
engem nem tudsz befogadni.
Csuklódra tekerem a zsinórt,
elrúgom magam.
Hárfahúrként feszül az erőhatás,
tőlem biztonságos távolságban
pályára állsz. A ciklusiránytű,
a kóborok vonyítása és a kimért
keringési görbék alapján megjósolható,
mikor vetül árnyékod belsőcombomra.
