Fridl Viktória versei

nagymellű cicákat
kérnek aztán nevetnek
rajtuk  és  megalázzák
őket mert elfogadták
a  pénzt műtétre

—

emlékszel a kegyre
ahogyan a kék
csempék ölelik az
áttetsző tömeget
s aztán várjad ki
idővel kiszárad
elszívja elfolyik
a repedésekben
a kutyák ugatnak
hangos éljenzés
hogy egyiküket
sem fogadtuk be

—

jellege másodlagos
termést hozó társai
mellett őt csak azért
tartják mert levele
elmegy háttérnek a
többi virága mögött

—

azé lesz aki kedvesebb
hányni jobb vagy fosni
szidjon, de ne verjen
verjen, de ne szidjon

—

lázas állapotok
felvételi ügyelete
üdvözlöm jónapot
harminckilenc hét
most és nagyon
én nem kérdeztem
semmit miért beszél
vár mit mondott hány
hetes terhes micsoda
én nem de most mondta
majdnem negyven nem
hallgat a lázam pardon