Claudiu Komartin versei

1700 zseb

Alexandrunak

„dúl egy háború lámpások és csillagok között”
és mi hallgatjuk a tűz zenéjét
a fiókban, amiben a minden van
1700 zsebed van
de te kinek a zsebe vagy?

spanyol pavilon

Crsitinának

eddig a reggelig
minden hangszer megszólalt
legalább egyszer
de csak az ő hangjától reszketett a tűz
mint az utolsó őszi falevél
a spanyol pavilonban

szeretem azt a várost

azt szeretném, hogy a ma reggel a kezeid legyen
mert az éjjel mély volt és hideg
„mély és hideg”, mondhattam volna
mint egy filozófus
a sötét
lapok közt eltévedve
azt szeretném, hogy a ma reggel a hátad legyen:
egy tányér bevonva rózsás bőrrel,
ami alatt barátságos csillagok lüktetnek
szeretem azt a messzi várost
ahol megkeresztelték az alkony
lágy fényét
a neveddel

hogy oldja ki a húsból

a kezek körüli  rendetlenség
a kétértelmű kívánságok amikor
a száj megvesz  a gyümölcsért
várj és meglátod
hogyan bomlik ki a húsból a fény
az érzékek méze

Claudiu Komartin verseit Ádám Szilamér fordította magyarra. Az eredeti szövegek itt olvashatóak. A képek Federico García Lorca alkotásai