Közlemény a franciaországi diákmozgalmakról
Az Alsó-Rajnai Fiatal Kommunisták[1] és a Colmari Fiatal Kommunisták közleménye: Elzászi középiskolások, szervezzük meg a burzsoá erőszakkal szembeni dühünket!
Ahogy egész Franciaországban, úgy Elzászban is ismét lendületesen, és a Sárga Mellényesek mozgalmával egybetartva bontatkozik ki a középiskolásoknak a megélhetés drágulása, általában a proletár nyomor ellen tüntető mozgalma. A középiskolások azonban különösen még a ParcouSup[2], az ORE törvény[3], a külföldi hallgatók beiratkozási díjának emelése, valamint a képzési körülmények folyamatos romlása ellen is küzdenek. A tegnapi és a mai napon [2018.12.06–07.] a középiskolákat és a szakiskolákat a mozgalom tagjai több helyen is blokád alá vették, a munkát beszüntették. Alsó-Rajnában a mozgósítás a következő településeket érinti: Haguenau (Heinrich-Nessel-, Schuman- és Siegfried Gimnázium), Molsheim (Louis-Marchal Gimnázium), Saverne (Jules-Verne Szakközépiskola), Bischheim (Marc Bloch Gimnázium) Schiltigheim (Emile Mathis- és Aristide Briand Gimnázium) és Strasbourg (Kléber Gimnázium). Felső-Rajnában a következő településeken bontakozik ki a mozgalom: Cernay (Gustave Eiffel Gimnázium és Építészeti Szakközépiskola), Altkirch (Henner Gimnázium), Guebwiller (Deck-, Kastler- és Storck Gimnázium), Saint-Louis (Mermoz Gimnázium), Colmar (Camille-Sée-, Bartholdi-, Schongauer- és Blaise Pascal Gimnázium) és Mulhouse (Schweitzer-, Lavoisier- és Montaigne Gimnázium).
A mozgalom erőszakos elnyomása mindenhol gyors és könyörtelen volt: a viperával és könnygázzal felszerelt rendőrök több tucat tüntetőt sebesítettek meg, és körülbelül harmincat igazoltattak Felső-Rajnában (főleg Mulhouse-ban), Alsó-Rajnában pedig tizenhármat (Haguenau-ban tegnap és ma legalább hetet, Schiltigheimban ma reggel legalább hatot a Mathisból és a Briand-ból). Hozzátesszük, hogy a Strasbourgi Egyetem rektora, hírnevéhez méltóan, a központi campus és a történelmi campus bejáratainál a délelőtt során felvonultatta magánhadseregét, biztonsági őröket és az egyetem Belső Biztonsági Osztályának embereit, nehogy a hallgatói mozgalmak csatlakozzanak a középiskolásokhoz.
Valójában a gyorsan kibontakozó tiltakozó mozgalomnak ez az erőszakos elnyomása az egyetlen lehetséges válaszreakció, amelyre a burzsoá államtól számíthatunk. Számunkra ebben nincs semmi meglepő: nem állunk be a nyafogó humanisták szánalmas kórusába, akiket mindez „sokkol”. És hasonlóképpen: az események elszabadulásának a kockázatától remegő pacifisták nyugalomra intő felszólításaihoz sem csatlakozunk. A proletariátussal szembeni erőszak mindennapos: a kizsákmányolásban, az elidegenedésben, a munkanélküliségben, a képzési körülmények romlásában, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lezüllesztésében mutatkozik meg. A burzsoázia proletariátussal szembeni erőszakjáról van szó. Amint ez utóbbi lázadni mer, amint a burzsoá erőszakkal a proletár erőszakot szegezi szembe (az utcák, a munkahelyek és a képzési helyek visszafoglalása, blokádok, sztrájkok), a burzsoázia erőszakos reakciója nem marad el, a maga leplezetlen valóságában érvényesül. Fegyvert tartó karját, a rendőrséget a fizikai megtorlás érdekében veti be, hogy ezzel megosztottá tegye a mozgalmat, börtönbe vesse az élén állókat és elrettentse a többieket. Teszi mindezt a célból, hogy a megmozdulásoknak mihamarabb véget vessen. Ellenforradalmi szükségében a burzsoázia és rendőrsége nem riad vissza a legszörnyűbb megtorlástól sem: az erőszakos reakciók Marseille-től Lyon-ig; a középiskolások arcába célzott gumilövedékek Loiret-ben; Mantes-la-Jolie-ban[4] több tíz középiskolást fejre tett kézzel órákig térdepeltettek igazoltatás közben. Újból bebizonyosodott, hogy a demokratikusnak mondott jog és szabadság addig érvényesül, ameddig az a burzsoázia érdekeit szolgálja. E szabadságjogok egyszerűen eltűnnek, amint egy társadalmi osztály veszélyezteti egy másik osztály hatalmát. A burzsoázia mindig is kénytelen lesz bármi áron elnyomni a proletár erőszakot, mivel utóbbi közvetlenül a munkáltatók érdekeit sérti, azt a rendet és békét veszélyezteti, amelyen a munkáltatók profitja és kizsákmányolói státuszuk megőrzése nyugszik. Az osztályharc ilyen, ez a harc szükségképpen erőszakos, és mihamarabb meg kell találni a győzelemre vezető legmegfelelőbb eszközöket.
A burzsoá erőszakra a szerveződés a legjobb válasz. Virágozzanak mindenfelé a harcunk bizottságai! Legyen minél több blokád és foglalás! Osztálytudatunkban egy áttörésnek kell bekövetkeznie. Ne a kormány, hanem a burzsoázia ellen harcoljunk – az egyetlen osztály ellen, amelynek az érdekeit védi a kormány! Az egyetlen komoly és hatékony formája az együttműködés elmélyítésének, a különböző szektorokban megjelenő harcok összehangolásának az, ha meghatározatlan időre általános sztrájkot hirdetünk. Mindezt pedig azért, hogy a felkelésünk osztályalapon szerveződjék, és forradalmi irányt vegyen, hogy meghátrálásra késztetve a burzsoá kormányt, lecseréljük azt a munkásokéra!
Szervezd a dühödet a forradalomért és a szocializmusért!
Fordítói jegyzet: E rövid közlemény nyelvhasználata a magyarul olvasók jelentős része számára vagy teljes mértékben ismeretlen – hiszen a társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokat elkötelezett baloldali fogalmi keretben értelmező és leíró beszédmód nem igazán jelenik meg a közbeszédben, jellemzően megmarad egyfajta politikai „szubkultúra” láthatatlanságában –, vagy az előző pártállami sajtó rossz emlékeit idézi (Magyarországon a mostani egészen más nyelvet használ). És bár olyasmire reagál, amit „aktuálpolitikának” szokás nevezni, mégsem haszontalan közzé tenni és elolvasni, hiszen épp arra világít rá, hogy Alsó- és Felső-rajnai helyi megmozdulások nemzetközi szinten, így Közép- és Kelet-Európában is értelmezhető folyamatokra reagálnak: a kiszolgáltatott, hatalom nélküli társadalmi rétegek fokozódó kizsákmányolására, az egyre elviselhetetlenebb mértékeket öltő egyenlőtlenségekre.
Akik nem váltak közönyössé e harcok iránt (vagyis akik nem gondolják, hogy a társadalmi igazságtalanság természetes), azok minden bizonnyal dühösek. A düh pedig, ahogy Bagi Zsolt írja Az esztétikai hatalom elmélete című 2017-es könyve előszavában, „megújító, forradalmi indulat”.[5] Már csak az a kérdés, ahogy erre a közlemény is rámutat, hogy a dühös embereknek sikerül-e megszervezniük magukat a társadalmi megújulás érdekében. A szerveződésben való részvétel szempontjából pedig jelentéktelen, hogy a fennálló rendben „kiskorúaknak” minősített emberekről van-e szó.
Szerkesztői megjegyzés: A sárga mellényes megmozdulásokhoz is kapcsolódó franciaországi diákmozgalmakról írt közleményt P. Simon Attila fordította, az eredetivel Szigeti Attila vetette össze. A sárga mellényesek mozgalmáról bővebben mgyar nyelven itt és itt, angol nyelven pedig itt és itt olvashatsz.
[1] A fordítás az alábbi bejegyzés alapján készült:
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=551602195345988&id=523537984819076&__tn__=K-R
[2] A Parcoursup az érettségi utáni felsőoktatásba való jelentkezéseket kezelő webes applikáció Franciaországban, melyet 2018 januárjában, Emmanuel Macron elnöksége idején vezettek be. Az applikációt sok bírálat érte amiatt, hogy az a felsőoktatáshoz való egyenlőtlen hozzáférést, a társadalmi-kulturális egyenlőtlenségeket erősíti; bevezetése ellen 2018 tavaszán Franciaországban sorozatos diáktüntetésekre, egyetemfoglalásokra került sor.
[3] Az ORE [Orientation et Réussite des Etudiants; Az egyetemi hallgatók pályaorientációja és munkaerőpiaci érvényesülése ] a 2018 márciusában hozott, a francia felsőoktatás átalakítását célzó törvény.
[4] https://www.lemonde.fr/police-justice/article/2018/12/06/mantes-la-jolie-des-images-choquantes-de-lyceens-interpelles-par-la-police_5393757_1653578.html
[5] Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete. Kulturális felszabadítás egy újbarokk korban. Napvilág Kiadó, 2017, 9. o.
