Serestély Zalán: a San Martín-enigma

nem tudok hányni

hogy úgy mondjam
anatómiailag vagyok képtelen

kisebb evolúciós baleset
ami persze tautológia
az evolúció végül is
balesetek sora
amit tervvé-törvénnyé emeltek
okádni tudók

nem bánom

az én szívemben nem találtam
helyét a félelemnek
az én szívem űr és izom
az én szívem halott születésemtől fogva
az én szívemet percenként
360 dobbanás hozza létre
az én szívemet nem érdekli a lét
az én szívem tömény addikció
nyisd fel és mondd
amit hallani akarnak
szívtelen állat

tudtam hogy jönni fog
ahogy elődeim számára is eljött
ahogy utódaim számára is elérkezik majd
a lenyeltek visszavonhatatlansága
a feszülés – a feszület – az elemelkedés

leszámítva dédnagyanyámat
akibe viselős nők
vizeletét fecskendezték hetekig
hogy szike nyisson ablakot az igazságra:
ovulált-e?
ovulált az én nagyanyám
akkorát ovulált a berlini Charité pincelaborjában
hogy ősei ma terhességi csíkok
atyai üknagyapám pedig
aki még a nagy víz túlpartján született
nyárson végezte Peruban
hófehér győzelmi mártással
tálalták a szívét

José de San Martín
többször is megébredt
a győzelem éjszakáján
nem tudott hányni
sosem tudta megemészteni
üknagyapám szívét
1822. szeptember 20-án
Bolívarra testálta minden hatalmát
és Franciahonba szakadt
Lajos udvarába
úgy hírlett
ott még tudják
hogyan kell üríteni
akik göndör cselédfiúk
fürtjeibe törlik a zsírt