Mei-Tal Nadler versei

Hősiesség

És akkor mi maradt?
A Parancsnok keze. Erős és izmos,
majdnem negyven centisre faragva,
az izmos karja is megvan még,
de semmihez nem kapcsolódik.

A lábai karcolják a földet,
de testet nem hordanak. A másik keze
nincs meg, a mellkas nincs meg, és a szív, mely egykor
szenvedéllyel vert, kőből készült, minden eshetőségre.
Nincs arc, nincsenek fürkésző szemek,
ajkak, fülek nincsenek.

Tizenháromezer-kilencszázötven
darabból összerakva,
ez a legtisztább hagyatékunk
a nyüzsgő életről.

Valódi csoda megmenekülése. Minden háború végén
tatarozni kell.
Nagyapám 43-ban Németországban amputált
lába sosem fog már a helyére kerülni,

de a Parancsnok testén egy csapat fiatal,
eltökélt régész dolgozik gondosan.
Aggódnak. A Parancsnoknak már szinte megduplázódtak
a számozott részei, és semmi garancia nincs arra,
hogy ezúttal sikerül újjáalkotni a szétzúzott kezet.

A jobbján egy madár ül távcsőszemekkel.
Teste kétezer-hatszáz darabból áll. Gondosan
összeragasztott arca egy fenyegető griffé,
amely könnyezve őrzi egy másik kontinensen
eltemetett királyságát.

Így
néz ki tehát a csatakiáltás és a honvédelem
ha elteltek azóta évszázadok.

102,2

Mi volt először? Megszűntem szeretni téged, vagy kényszerítettem magam
feledni az arcod, hogy élni tudjak? Sosem
kérdeztem semmit rólad. Szerelmünk kezdettől becsapott ajtó volt,
rozsdás kulcs egy rab gyomrában.

102,2 Fahrenheit, és el vagyok fektetve az ágyban, felgyúlt vágyakat
táplálok valami anya után, aki jönne most bekötözni lábamat
vagy nedves ruhát rakna homlokomra, és régi dalokat énekelne
egy távoli vidékről.

És e gyengédség közepette, amiért megtennék bármit,
elfelejteném hosszú és elbaszott számvitelünket.
A jó időket és a rosszakat, és félelmetes tekinteted, ahogyan
hosszú órákon és száraz évszakokon át hangomra vár.

X nappal az amnéziajárvány után

Elindultunk ezen az úton, tudván, hogy nem fogunk felfedezni semmi rendkívülit.
Nem vártuk, hogy új utat találunk a Merkúrra, nem képzeltük, hogy
megoldjuk a kvantumproblémákat, nem kerestünk
új filozófiai igazságokat.

Hátunkon vittünk mindent, amiben hittünk.
Kint az a hír járta, hogy egyes szavak elkezdtek
eltünedezni a szótárakból, de senki nem emlékezett, melyek is ezek.

Gyanús lett minden történelem.
A nap lassan kihűlt, bennünk valami
visszahúzódott, de tudtuk: biztonságban vagyunk.
Néha, amikor szél fedte be szemünk, arra csábultunk,
hogy furcsa pletykáknak higgyünk. Egyesek azt mondták, megjelent Isten
egy őrült hóhér köpenyében, és mindenkinek azt parancsolja, hogy álljon egy lábon.
mások azt mondták, hallottak embereket a képességükről beszélni,
hogy tudnak a víz alatt lélegezni, de csak ha tiszta a levegő.

Ez egyáltalán nem segített. Tudtuk, hogy különböző földrajzaink vannak.
Közben leérett rólunk a hús. Egyre többször
hallottuk magunkat többes számban beszélni. Összeálltunk
Azt hittük, csak mi bírhatjuk el egymást,
összefagytunk a kétség pózában.

A mesterlövészek hangja az Israel Defence Forces rádióban

A mesterlövészek hangja nem hallható az IDF rádió hullámain.
De zenét választottak nekünk, mielőtt elmentek Milyen zenét szeretnek a mesterlövészek?
A hallásom egészével a kiválasztott számokra fókuszálok, míg a fókuszom
merev tekintetté válik. Valószínűleg így képezik ki a mesterlövészeket.

A mesterlövészeknek jó ízlésük van. Ray Charles zongorájának
futamai zuhannak, emelkednek, Hit the road, Jack.
Ó, ne aggódj, Ray, én megyek.

Ha Ray Charles most ebben a szobában látna,
Nem tetszene neki, ahogy a melleim ugrálnak
az ABBA-ra, a győztes mindent visz, a vesztes
elbukik, táncolok körbe, csá-búúúmm, és onnan ruganyos lábakkal
én, Simon és Little Mo’eez kimegyünk a tornácra egy cigire.
Berri Sakharof továbbra is helyet csinál a szoba minden sarkában.

A szomszéd az út túloldaláról szintén a mesterlövészek hangjára kapcsolta a rádiót,
de nem hallgatja őket, telefonon beszél
aszondom, a körmeit festi
fuksziarózsaszínre.

Mit csinálnak a mesterlövészek most?
Hol kószál sastekintetük?
Mezőkön, zöld dombon, házon, melyben fény leng
a mennyezet közepén, az indiáncinege fürgén
átcikázik az égen.

Min pihen most a körben a célkereszt?
psycho killer qu’est-ce que c’est
Fá fá fá fá fá fá
fá fá fá fá fá

kulcsár árpád fordításai

Mei-Tal Nadler (1979) Tel-Avivban élő költő, kritikus. 2014-ben megpakta a Teva Költészeti Díjat, 2008-ban pedig debütkötetéért az Izraeli Kulturális Minisztérium díját. Doktori tanulmányokat végez a Ben-Gurion Egyetemen, kutatásai az izraeli tüntetéseken megjelenő költészeti megnyilvánulásokra fókuszálnak.