Kulcsár Árpád versei

az első s

az első szerelmem kurva lett bécsben.
van egy lánya, azt mondja van nekem is,
de ezt én nem hiszem el neki, kurva lett, miért ne
hazudna, bár kétségtelen, hogy hasonlít rám, bár
kétségtelen, hogy másra is hasonlít, ahogy
minden gyerek hasonlít mindenkire.
28 éves vagyok és mézes-vajas
kenyeret eszem és middlemist redet hallgatok,
éppen annyi közöm van az apasághoz, mint
neked, olvasó, az atomfizikához, de
remélem nem te vagy a kibaszott krasznahorkay
attila, hogy elcseszd itt nekem a hasonlatot.
valahol azt írtam: lomha állatoknak lenni, akikben
megszűnt az átörökítés parancsa.
legyek szállnak néha a vajaskenyérre
vajon enni, vagy petét rakni

tudta ön, hogy a legyek ha kikelnek a petéből, nem nőnek tovább?
a transindexnél, ahol dolgoztam, az épület viszonylag
modernnek számított, az ablakokat a Josko vállalat gyártotta,
duplaüvegűek voltak, a két lap között fél tucat
döglött léggyel és sosem értettem, hogyan
kerültek oda. vajon ettek, vagy petéztek?
szegény sarah, látod mitől leszek determinista?
your eyes will stay wide open as you stare into the sun

 ködök

ködök szívják a letarolt mezőket
felöltjük tavalyi állataink testét
felöltjük és ők leszünk
városok bújnak el nem találni
erdélyi atlantiszok és ha előtűnnek
részeg tengerészek rugdossák a romokat
nincs kapaszkodónk és nem tanultuk meg az öröklét szabályait
pedig van öröklét ezt tudjuk másként
nem tudnánk bízni a habokban másként nem tudnánk felismerni
anyánk sózott tejét a szájban
madarak sziszegnek kígyók ugatnak kint amikor a köd már
sűrű hogy megeszi a napot csak a rovaroknak
van bennünk bizodalma
s ha van valami csónak azt hisszük kiértünk és megcsókoljuk azt
aki a lankadás óráiban kezet nyújtott egy heszperiszt
csónakunkat visszaengedik a vízre új menekülőknek