A Kellék filozófiai folyóirat Giorgio Agamben filozófiáját értelmező tanulmányokat vár 70. számába.
Giorgio Agamben: Amikor ég a ház[1] „Semminek nincs értelme, amit csinálok, ha ég a ház.” Még ha a ház lángokban is áll, ugyanúgy kell folytatni, mindent gondosan és pontosan…
A 19. század végére a nyugati polgárság végleg elvesztette a gesztusait. 1886-ban Gilles de la Tourette, „a párizsi közkórházak és a Salpȇtrière egykori orvosa”, Delahaye-jel és Lecroisnier-vel közösen megjelentette Études…
Noha a járvány valóságos, azt mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a válság többnyire nem orvostani (bár az influenzánál súlyosabb a betegség). A válság sokkal inkább társadalmi: az egészségügyi ellátórendszer drasztikus túlterhelődése, az amúgy is rossz egészségügyi állapotban lévő társadalmi rétegek elszigetelődése és az átlagosnál kiszolgáltatottabbá válása, a termelés egyes szektorainak vagy a kereskedelmi forgalomnak a leállása, a gazdasági rendszer válsága, stb.
„szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé” (1 Kor 4, 13).
"mint időben ott lenni egy találkozón, melyről mégis biztos, hogy le fogsz késni."
A szakadék egyik oldalán a bukott történelem kérlelhetetlen és tagadhatatlan affirmálása: a fejlett kapitalizmus rendszere teljes, az elidegenedés korlátlan, a kizsákmányolás megfékezhetetlen, a kiteljesedett emberi élet lehetősége, az igazságosság, a jóság távoliak, elérhetetlenek. A másik oldalon a remény, hogy rejtve és szolgai formában a jóság munkálkodik, hogy a jóság történelmi valóságával egyidejűvé válhatunk a követésben, és hogy e jóság, e mindannyiunk számára elérhető és kötelező jóság lesz az, amely a forradalom pillanatában győzelemre jut.